Az
éjszakám kellemesen telt, bár nem mondhatnám, hogy bármire is
emlékeznék. Kiütöttem magam. Totálisan. Reggel kényelmesen az oldalamra
fordultam, és óvatosan kinyitottam a szemem.
-
Jesszusmária!- ültem fel hangtalanul sikítva, ugyanis Zico arca pár
centire volt csak az enyémtől. A karja állásából utalva álmunkban
összebújtunk. Ezek szerint Minhyuk nem viccelt, mikor azt mondta, hogy
megkapom az ágyát...
Ahh,
remek. Vajon beszéltem alvás közben? Szoktam néha, de...remélem, hogy
most nem tettem. Kómásan kászálódtam ki a takaró alól, és kicaplattam a
konyhába. Senki sem volt még ébren. Szupiiii! Enyém a háááz! Vigyorogva
néztem körbe az egész házban. Olyan kis otthonos volt, főleg, hogy
rendet raktunk. Hogy fogom én itt kibírni amúgy?- tűnődtem. Sehogy-
jutottam következtetésre. Ma még dolgoznom is kell...Hányra is kell
bemennem? Azt hiszem még van úgy kb másfél órám kezdésig...és délután a
fiúknak tartok próbát. Főztem magamnak egy bögre kávét, és azt
kortyolgatva kiválasztottam magamnak egy jó kis ruhát, amiben ma megyek.
Éppen
a konyhában csináltam reggelit a fiúknak és magamnak, amikor valaki
befogta hátulról a szemem. Kissé megugrottam, mire egy kuncogás volt a
válasz.
- Naa, eressz el akárki is vagy- nevettem én is.
- Találd ki ki vagyok- suttogta rejtélyesen.
- Hmm...P.O?
- Taláááált- kuncogott a kis maknae, és elengedett. Mosolyogva néztem rá, és a kezébe nyomtam egy tál rament.
- Jó étvágyat- tettem tálcára a többit és az asztal felé egyensúlyoztam. - A többiek fenn vannak már?
-
Öhm...asszem Kyung és UKwoon hyung felkeltek már, de nem vagyok benne
biztos, hogy a többiek is- tömte befelé a kaját. - Hmm, ez nagyon finom!
Köszi- vigyorgott.
-
Nincs mit- trappoltam be a szobába. Jaehyo ásítozva nyújtózkodott,
Minhyuk és Taeil aludtak, Kyung és Kwoonie akkor másztak ki az ágyból,
Zico pedig...
-
Hol van JiHo?- néztem körbe meglepetten, majd felráztam Hyukkie-t.
Taeil kiütötte magát, semmi életjel. - Taeil! Taeil! Kelj már fel!-
ráztam.
- Még öt perc- motyogta.
- Oké. De kinn van a reggeli az asz...
-
Megyeeeek!- pattant fel és kirohant. Zavartan bámultam utána, aztán
csak felkuncogtam. Dilisek... Visszasiettem a konyhába, és a pultnak
támaszkodva enni kezdtem. Nem bírtam ki mosolygás nélkül, ahogy lassan
asztalhoz ültek és laposakat pislogva reggeliztek.
- Jó reggelt- lépett be nyújtózkodva JiHo, és leült ő is. - Húú, reggeli...köszi- vetett rám egy gyors pillantást.
-
Fejlődsz- mormogtam az orrom alatt, de titokban örvendeztem, hogy
sikerült kicsikarnom tőle egy köszi-t. Elmostam a tányérom, és
elvonultam a fürdőbe. Vacakoltam egy sort a hajammal meg a sminkemmel,
de sikerült szalonképes embert varázsolnom magamból. Gyorsan elpakoltam
magam után, és kiléptem az ajtón.
- Hééé! Mit csináltok?- néztem Kwoonie-ra és Jaehyora, akik a földön birkóztak. Mint az ovisok!
- Semmit- röhögtek. - Csak...port törlünk!
- Pizsamában? Hülyék- kerültem meg őket. Felkaptam a táskám, és elindultam kifelé.
- Hova mész?- szólt utánam Kyung.
- Dolgozni. Ebéd a hűtőben, délután találkozunk a próbateremben- mosolyogtam rájuk, és elindultam.
A
délelőttöm nem telt valami mozgalmasan. GiGivel egész nap együtt
lógtunk, nevettünk, beszélgettünk és kisminkeltünk néhány emberkét, aki
interjúra jött. A SISTAR-os csajokkal nagyon jól összebarátkoztam,
Borával és Hyorinnal különösen.
-
Huh- ültem le az egyik székre a negyedik banda után. - Elfáradtam-
panaszoltam barátnőmnek. - És délután még próbám lesz- nyöszörögtem.
-
Naa, ne aggódj- nevetett. - Figyelj, a srácokkal nem olyan nehéz,
gyorsan tanulnak. Bár..ha megtanítod a táncot Kwoonie-nak, akkor ő segít
neked- javasolta.
- Az lesz- sóhajtottam. - Kíváncsi vagyok mire fogunk jutni.
- Hogy álltok Zicoval?- ült le mellém.
- Áhh, sehogy- legyintettem. - Kölcsönösen idegesítjük a másikat- fújtam. - Hogy fogjuk kibírni mi együtt...
- Naa, szerintem még lehet köztetek valami- vigyorgott rejtélyesen. - Barátság..vagy még több...
- Meghalsz!- néztem rá fenyegetően. - Szívd vissza, de gyorsan!
- Mi? Eszemben sincs! Minek?- röhögött.
- JiHwan! Ne akard, hogy megöljelek!
- Jó, oké, akkor utáljátok egymást- vont vállat. - De azért...
- GiGi!
- Jó, oké befogtam...
Szóval...a
végén nevetve búcsúztunk el, én pedig a táncterem felé vonszoltam
magam. Ha azt mondom, hogy nem volt kedvem az egészhez, akkor nem mondok
semmit. Inkább... k*rvára nem volt kedvem hozzá. Sóhajtva nyitottam be a
terembe, ahol először nem láttam senkit. A srácok egyértelműen ott
voltak, hiszen a cuccaik szétdobálva a földön és a padokon, de nem
láttam hogy hova mentek. Lepakoltam az öltözőben. Amikor kiléptem,
belefejeltem valakibe.
- Ohh! JiHo! Te itt?- lepődtem meg. - Hol vannak a többiek?
-
Lementek kávézni- vont vállat, és egy köteg papírral a kezében leült a
padra. A kezében ceruzát tartott, azt rágcsálta. Láthatóan nagyon
gondolkozott valamin. Leültem mellé, és közel csúsztam hozzá, hogy
lássam mit csinál.
- Mindig ilyen kíváncsi vagy?- mordult rám, mire egyből odébb ugrottam pár centit.
- Nem- durciztam be. - Csak érdekel, hogy mit csinálsz- húztam fel az orrom.
- Dalszöveget írok- lepett meg.
Persze,
sejtettem, hogy ő szokta írni a dalokat, mégis meglepődtem.
Elgondolkoztam, hogy milyen dalokat is hallottam már a BlockB-től, de
sajnos arra kellett kilyukadnom, hogy a Freeze-n kívül semmit. Hát ez
ciki. Pedig velük lakom. Jobb ha ezt nem hangoztatom- haraptam be a
szám. Legszívesebben kérdések százezreit zúdítottam volna Zicora, de
gondoltam, hogy megint rám förmed vagy undokoskodik egy sort, úgyhogy
inkább csendben maradtam. Szórakozottan bámultam a cipőm orrát,
elmerültem a gondolataimban. Amik leginkább a koreográfia körül
forogtak.
- Mi az?- riasztott fel a leader.
- Öhm...semmi- válaszoltam zavartan. - Mert?
- Hát...azt hittem ha már megkérdezted mit csinálok, beszélni fogsz- mosolygott kínjában.
- Ohh- lepődtem meg. - Miről kéne beszélnem?
- Nem tudom...elolvasod?- tolta az orrom alá a papírt.
Az
első gondolatom az volt, hogy anyám de rondán ír. Alig bírtam elolvasni
a szavakat, tiszta macskakaparás volt az egész. Szemöldök ráncolva
böngésztem a lapot, de sehogy sem tudtam elolvasni a címét.
- Ne haragudj, nem tudom elolvasni...ide mit írtál?- meresztettem a szemem a címre. Banyek, mi lesz később, ha most alig látom?
- Nillili mambo- hajolt közelebb, hogy lássa mire gondolok. - Elég rondán írok- vigyorgott.
-
Hát egy kicsit- próbálkoztam a továbbiak megfejtésével. Semmit nem
értettem belőle. Komolyan! Semmit. Csak krikszkrakszokat láttam és
radírnyomokat...gwä, na kösz...
-
Add ide, majd én- kapta ki a kezemből mikor látta, hogy nem boldogulok.
- Haha! Yeah, BBC, kövess engem! Ugrálj így, eh eh, Ugrálj így! BlockB a
házban, Z-nek és a pop idejének hivatalosan most már vége, Viszlát
srácok! Sziasztok hölgyek...A határozott srácok visszatértek,
bbarabbarabap, fújjátok a trombitákat, Be kéne melegítenünk egy kicsit?
Húzzátok fel magasra a horgonyokat, Minden rossz táncosnak merev teste
van, figyelj és tanulj, boom chika, ritmus ah!
Olyan
rappet lenyomott ott nekem, hogy csak tátottam a szám. Woooooow!
Láthatóan elégedett volt magával, hogy ennyire lenyűgözött, mert széles
vigyor terült szét az arcán.
- Vélemény, hölgyem?
-
Hú- nyögtem ki nagyokat pislogva. - Ez..Hú!- ismételtem meg. - Ez
nagyon jó- vigyorogtam én is. - Folytatást is kérek majd!- nevettem.
2012. október 26., péntek
2012. október 21., vasárnap
Zico
-
Ohh...oké. Ott találsz törölközőt, ha nincs- bökött fejével a szekrény
felé. Tudomásul vettem, és elvonultam a fürdő felé. Útközben előkotortam
a pizsamám a táskámból és magamra zártam az ajtót. Hátammal a falnak
dőltem, és próbáltam megemészteni a mai napot. Most éreztem csak
magam igazán szarul. Fájt a fejem, émelyegtem és...szerintem sokkot kaptam. Gondoljatok csak
bele! Hány lány lenne a helyemben, hányan kívánnák, hogy ezekkel a fiúkkal lakjanak, sőt, önként és dalolva még plusz házimunkát is csinálnának! Én meg...belecsöppenek egyetlen nap leforgása alatt! Ráadásul a hátam közepére kívánom az egészet, és semmi kedvem Mr Nagyképűvagyokkal egy házon osztozni, meg...brr, főleg nem mellette aludni! Hah, micsoda szégyen.
Világ életemben furcsa voltam. Utáltam a hírességeket- persze voltak kedvenceim meg minden, de nem lettem megszállott. Sajnáltam őket, hogy olyan fáradtak, de mégis mosolyognak és hülyét csinálnak magukból egy csomószor.
- Kész vagy már?- zökkentett ki a gondolkozásból a kopogás. Ki más lehetett volna, mint Zico?
- Nem, még el sem kezdtem- válaszoltam őszintén, csakhogy bosszantsam.
Nem szólt semmit, szerintem visszament lefolyni a kanapéra. Bemásztam a kádba, lezuhanyoztam, hajat mostam satöbbi satöbbi. Mikor már felvettem a pizsamámat és éppen a hajammal babráltam megint kopogtak.
- És most kész vagy?
- Miért érdekel?- kérdeztem alig érthetően mert a számban volt egy csatt.
- Na vajon?! Hegyet akarok mászni! Szerinted? Be akarok menni! Ne idegesíts már!
- Szebben nem tudsz beszélni az emberrel?- morogtam és feltűztem a hajam. - Mi lesz veled este? Úgy alszom mint egy nindzsa- nyitottam ki vigyorogva az ajtót.
Bevallom őszintén, mindenre számítottam, csak arra nem amit láttam. Jiho ott állt közvetlenül előttem, és mivel lendületből léptem ki, az arcunk iszonyú közel került egymáshoz. De az még semmi...mert nem volt rajta póló! Egy szál nadrágban álldogállt előttem, vállán a törölközője, és arra várt, hogy beljebb léphessen. Természetesen egy kissé elpirultam zavaromban, hiszen erre nem számítottam, ezért gyorsan megkerültem.
- Minden oké?- kapta el a csuklóm.
Először aggódott értem a nap folyamán. Egy kicsit is. Ezzel csalt mosolyt az arcomra, mert hittem abban, hogy ő ilyen. Ilyen kedves és rendes, és nem olyan bunkó mint amilyennek mutatja magát.
- Persze- néztem bele a gyönyörű szempárba, és elmosolyodtam. - Mehetsz- toltam meg finoman a vállát.
Még egy hosszú percig engem fürkészett, utána becsukta maga mögött az ajtót. Csatlakoztam a srácokhoz, és leültem P.O és Minhyuk közé. Előbbi egy tál popcornt nyomott az orrom alá, és melegen rám mosolygott.
- Kérsz?
- Nem köszi- ráztam meg a fejem. A képernyőre meredtem, ahol valami idióta bunyós film ment. Nem igazán kötött le, csak jól esett, hogy vagyok. JoungRa járt a fejemben, és hogy nem veszi fel nekem a telefont. Mi lehet vele? Tudja már? Vagy nem? Észre sem vettem, hogy Jiho és Jihoon helyet cserélnek, és a kis maknae elmegy zuhanyozni. Annyira kimerített ez a nap, hogy a fejem akaratlanul is a leader vállára bicsaklott. Persze ennek nem voltam tudatában, csak...a lényeg, hogy nem bántam. Finom illata volt, és nem lökött le magáról. Talán mégse lesz annyira rossz. Talán...még talán közelebb is fog kerülni hozzám...
Ezekkel a gondolatokkal merültem Álomvilág gondtalan mezőire, Woo Jiho mellkasán.
magam igazán szarul. Fájt a fejem, émelyegtem és...szerintem sokkot kaptam. Gondoljatok csak
bele! Hány lány lenne a helyemben, hányan kívánnák, hogy ezekkel a fiúkkal lakjanak, sőt, önként és dalolva még plusz házimunkát is csinálnának! Én meg...belecsöppenek egyetlen nap leforgása alatt! Ráadásul a hátam közepére kívánom az egészet, és semmi kedvem Mr Nagyképűvagyokkal egy házon osztozni, meg...brr, főleg nem mellette aludni! Hah, micsoda szégyen.
Világ életemben furcsa voltam. Utáltam a hírességeket- persze voltak kedvenceim meg minden, de nem lettem megszállott. Sajnáltam őket, hogy olyan fáradtak, de mégis mosolyognak és hülyét csinálnak magukból egy csomószor.
- Kész vagy már?- zökkentett ki a gondolkozásból a kopogás. Ki más lehetett volna, mint Zico?
- Nem, még el sem kezdtem- válaszoltam őszintén, csakhogy bosszantsam.
Nem szólt semmit, szerintem visszament lefolyni a kanapéra. Bemásztam a kádba, lezuhanyoztam, hajat mostam satöbbi satöbbi. Mikor már felvettem a pizsamámat és éppen a hajammal babráltam megint kopogtak.
- És most kész vagy?
- Miért érdekel?- kérdeztem alig érthetően mert a számban volt egy csatt.
- Na vajon?! Hegyet akarok mászni! Szerinted? Be akarok menni! Ne idegesíts már!
- Szebben nem tudsz beszélni az emberrel?- morogtam és feltűztem a hajam. - Mi lesz veled este? Úgy alszom mint egy nindzsa- nyitottam ki vigyorogva az ajtót.
Bevallom őszintén, mindenre számítottam, csak arra nem amit láttam. Jiho ott állt közvetlenül előttem, és mivel lendületből léptem ki, az arcunk iszonyú közel került egymáshoz. De az még semmi...mert nem volt rajta póló! Egy szál nadrágban álldogállt előttem, vállán a törölközője, és arra várt, hogy beljebb léphessen. Természetesen egy kissé elpirultam zavaromban, hiszen erre nem számítottam, ezért gyorsan megkerültem.
- Minden oké?- kapta el a csuklóm.
Először aggódott értem a nap folyamán. Egy kicsit is. Ezzel csalt mosolyt az arcomra, mert hittem abban, hogy ő ilyen. Ilyen kedves és rendes, és nem olyan bunkó mint amilyennek mutatja magát.
- Persze- néztem bele a gyönyörű szempárba, és elmosolyodtam. - Mehetsz- toltam meg finoman a vállát.
Még egy hosszú percig engem fürkészett, utána becsukta maga mögött az ajtót. Csatlakoztam a srácokhoz, és leültem P.O és Minhyuk közé. Előbbi egy tál popcornt nyomott az orrom alá, és melegen rám mosolygott.
- Kérsz?
- Nem köszi- ráztam meg a fejem. A képernyőre meredtem, ahol valami idióta bunyós film ment. Nem igazán kötött le, csak jól esett, hogy vagyok. JoungRa járt a fejemben, és hogy nem veszi fel nekem a telefont. Mi lehet vele? Tudja már? Vagy nem? Észre sem vettem, hogy Jiho és Jihoon helyet cserélnek, és a kis maknae elmegy zuhanyozni. Annyira kimerített ez a nap, hogy a fejem akaratlanul is a leader vállára bicsaklott. Persze ennek nem voltam tudatában, csak...a lényeg, hogy nem bántam. Finom illata volt, és nem lökött le magáról. Talán mégse lesz annyira rossz. Talán...még talán közelebb is fog kerülni hozzám...
Ezekkel a gondolatokkal merültem Álomvilág gondtalan mezőire, Woo Jiho mellkasán.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)