- Jesszusmária!- ültem fel hangtalanul sikítva, ugyanis Zico arca pár centire volt csak az enyémtől. A karja állásából utalva álmunkban összebújtunk. Ezek szerint Minhyuk nem viccelt, mikor azt mondta, hogy megkapom az ágyát...
Ahh, remek. Vajon beszéltem alvás közben? Szoktam néha, de...remélem, hogy most nem tettem. Kómásan kászálódtam ki a takaró alól, és kicaplattam a konyhába. Senki sem volt még ébren. Szupiiii! Enyém a háááz! Vigyorogva néztem körbe az egész házban. Olyan kis otthonos volt, főleg, hogy rendet raktunk. Hogy fogom én itt kibírni amúgy?- tűnődtem. Sehogy- jutottam következtetésre. Ma még dolgoznom is kell...Hányra is kell bemennem? Azt hiszem még van úgy kb másfél órám kezdésig...és délután a fiúknak tartok próbát. Főztem magamnak egy bögre kávét, és azt kortyolgatva kiválasztottam magamnak egy jó kis ruhát, amiben ma megyek.
Éppen a konyhában csináltam reggelit a fiúknak és magamnak, amikor valaki befogta hátulról a szemem. Kissé megugrottam, mire egy kuncogás volt a válasz.
- Naa, eressz el akárki is vagy- nevettem én is.
- Találd ki ki vagyok- suttogta rejtélyesen.
- Hmm...P.O?
- Taláááált- kuncogott a kis maknae, és elengedett. Mosolyogva néztem rá, és a kezébe nyomtam egy tál rament.
- Jó étvágyat- tettem tálcára a többit és az asztal felé egyensúlyoztam. - A többiek fenn vannak már?
- Öhm...asszem Kyung és UKwoon hyung felkeltek már, de nem vagyok benne biztos, hogy a többiek is- tömte befelé a kaját. - Hmm, ez nagyon finom! Köszi- vigyorgott.
- Nincs mit- trappoltam be a szobába. Jaehyo ásítozva nyújtózkodott, Minhyuk és Taeil aludtak, Kyung és Kwoonie akkor másztak ki az ágyból, Zico pedig...
- Hol van JiHo?- néztem körbe meglepetten, majd felráztam Hyukkie-t. Taeil kiütötte magát, semmi életjel. - Taeil! Taeil! Kelj már fel!- ráztam.
- Még öt perc- motyogta.
- Oké. De kinn van a reggeli az asz...
- Megyeeeek!- pattant fel és kirohant. Zavartan bámultam utána, aztán csak felkuncogtam. Dilisek... Visszasiettem a konyhába, és a pultnak támaszkodva enni kezdtem. Nem bírtam ki mosolygás nélkül, ahogy lassan asztalhoz ültek és laposakat pislogva reggeliztek.
- Jó reggelt- lépett be nyújtózkodva JiHo, és leült ő is. - Húú, reggeli...köszi- vetett rám egy gyors pillantást.
- Fejlődsz- mormogtam az orrom alatt, de titokban örvendeztem, hogy sikerült kicsikarnom tőle egy köszi-t. Elmostam a tányérom, és elvonultam a fürdőbe. Vacakoltam egy sort a hajammal meg a sminkemmel, de sikerült szalonképes embert varázsolnom magamból. Gyorsan elpakoltam magam után, és kiléptem az ajtón.
- Hééé! Mit csináltok?- néztem Kwoonie-ra és Jaehyora, akik a földön birkóztak. Mint az ovisok!
- Semmit- röhögtek. - Csak...port törlünk!
- Pizsamában? Hülyék- kerültem meg őket. Felkaptam a táskám, és elindultam kifelé.
- Hova mész?- szólt utánam Kyung.
- Dolgozni. Ebéd a hűtőben, délután találkozunk a próbateremben- mosolyogtam rájuk, és elindultam.
A délelőttöm nem telt valami mozgalmasan. GiGivel egész nap együtt lógtunk, nevettünk, beszélgettünk és kisminkeltünk néhány emberkét, aki interjúra jött. A SISTAR-os csajokkal nagyon jól összebarátkoztam, Borával és Hyorinnal különösen.
- Huh- ültem le az egyik székre a negyedik banda után. - Elfáradtam- panaszoltam barátnőmnek. - És délután még próbám lesz- nyöszörögtem.
- Naa, ne aggódj- nevetett. - Figyelj, a srácokkal nem olyan nehéz, gyorsan tanulnak. Bár..ha megtanítod a táncot Kwoonie-nak, akkor ő segít neked- javasolta.
- Az lesz- sóhajtottam. - Kíváncsi vagyok mire fogunk jutni.
- Hogy álltok Zicoval?- ült le mellém.
- Áhh, sehogy- legyintettem. - Kölcsönösen idegesítjük a másikat- fújtam. - Hogy fogjuk kibírni mi együtt...
- Naa, szerintem még lehet köztetek valami- vigyorgott rejtélyesen. - Barátság..vagy még több...
- Meghalsz!- néztem rá fenyegetően. - Szívd vissza, de gyorsan!
- Mi? Eszemben sincs! Minek?- röhögött.
- JiHwan! Ne akard, hogy megöljelek!
- Jó, oké, akkor utáljátok egymást- vont vállat. - De azért...
- GiGi!
- Jó, oké befogtam...
Szóval...a végén nevetve búcsúztunk el, én pedig a táncterem felé vonszoltam magam. Ha azt mondom, hogy nem volt kedvem az egészhez, akkor nem mondok semmit. Inkább... k*rvára nem volt kedvem hozzá. Sóhajtva nyitottam be a terembe, ahol először nem láttam senkit. A srácok egyértelműen ott voltak, hiszen a cuccaik szétdobálva a földön és a padokon, de nem láttam hogy hova mentek. Lepakoltam az öltözőben. Amikor kiléptem, belefejeltem valakibe.
- Ohh! JiHo! Te itt?- lepődtem meg. - Hol vannak a többiek?
- Lementek kávézni- vont vállat, és egy köteg papírral a kezében leült a padra. A kezében ceruzát tartott, azt rágcsálta. Láthatóan nagyon gondolkozott valamin. Leültem mellé, és közel csúsztam hozzá, hogy lássam mit csinál.
- Mindig ilyen kíváncsi vagy?- mordult rám, mire egyből odébb ugrottam pár centit.
- Nem- durciztam be. - Csak érdekel, hogy mit csinálsz- húztam fel az orrom.
- Dalszöveget írok- lepett meg.
Persze, sejtettem, hogy ő szokta írni a dalokat, mégis meglepődtem. Elgondolkoztam, hogy milyen dalokat is hallottam már a BlockB-től, de sajnos arra kellett kilyukadnom, hogy a Freeze-n kívül semmit. Hát ez ciki. Pedig velük lakom. Jobb ha ezt nem hangoztatom- haraptam be a szám. Legszívesebben kérdések százezreit zúdítottam volna Zicora, de gondoltam, hogy megint rám förmed vagy undokoskodik egy sort, úgyhogy inkább csendben maradtam. Szórakozottan bámultam a cipőm orrát, elmerültem a gondolataimban. Amik leginkább a koreográfia körül forogtak.
- Öhm...semmi- válaszoltam zavartan. - Mert?
- Hát...azt hittem ha már megkérdezted mit csinálok, beszélni fogsz- mosolygott kínjában.
- Ohh- lepődtem meg. - Miről kéne beszélnem?
- Nem tudom...elolvasod?- tolta az orrom alá a papírt.
Az első gondolatom az volt, hogy anyám de rondán ír. Alig bírtam elolvasni a szavakat, tiszta macskakaparás volt az egész. Szemöldök ráncolva böngésztem a lapot, de sehogy sem tudtam elolvasni a címét.
- Ne haragudj, nem tudom elolvasni...ide mit írtál?- meresztettem a szemem a címre. Banyek, mi lesz később, ha most alig látom?
- Nillili mambo- hajolt közelebb, hogy lássa mire gondolok. - Elég rondán írok- vigyorgott.
- Hát egy kicsit- próbálkoztam a továbbiak megfejtésével. Semmit nem értettem belőle. Komolyan! Semmit. Csak krikszkrakszokat láttam és radírnyomokat...gwä, na kösz...
- Add ide, majd én- kapta ki a kezemből mikor látta, hogy nem boldogulok. - Haha! Yeah, BBC, kövess engem! Ugrálj így, eh eh, Ugrálj így! BlockB a házban, Z-nek és a pop idejének hivatalosan most már vége, Viszlát srácok! Sziasztok hölgyek...A határozott srácok visszatértek, bbarabbarabap, fújjátok a trombitákat, Be kéne melegítenünk egy kicsit? Húzzátok fel magasra a horgonyokat, Minden rossz táncosnak merev teste van, figyelj és tanulj, boom chika, ritmus ah!
Olyan rappet lenyomott ott nekem, hogy csak tátottam a szám. Woooooow! Láthatóan elégedett volt magával, hogy ennyire lenyűgözött, mert széles vigyor terült szét az arcán.
- Vélemény, hölgyem?
- Hú- nyögtem ki nagyokat pislogva. - Ez..Hú!- ismételtem meg. - Ez nagyon jó- vigyorogtam én is. - Folytatást is kérek majd!- nevettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése