Zico

- Ohh...oké. Ott találsz törölközőt, ha nincs- bökött fejével a szekrény felé. Tudomásul vettem, és elvonultam a fürdő felé. Útközben előkotortam a pizsamám a táskámból és magamra zártam az ajtót. Hátammal a falnak dőltem, és próbáltam megemészteni a mai napot. Most éreztem csak 
magam igazán szarul. Fájt a fejem, émelyegtem és...szerintem sokkot kaptam. Gondoljatok csak 

bele! Hány lány lenne a helyemben, hányan kívánnák, hogy ezekkel a fiúkkal lakjanak, sőt, önként és dalolva még plusz házimunkát is csinálnának! Én meg...belecsöppenek egyetlen nap leforgása alatt! Ráadásul a hátam közepére kívánom az egészet, és semmi kedvem Mr Nagyképűvagyokkal egy házon osztozni, meg...brr, főleg nem mellette aludni! Hah, micsoda szégyen.
Világ életemben furcsa voltam. Utáltam a hírességeket- persze voltak kedvenceim meg minden, de nem lettem megszállott. Sajnáltam őket, hogy olyan fáradtak, de mégis mosolyognak és hülyét csinálnak magukból egy csomószor.
- Kész vagy már?- zökkentett ki a gondolkozásból a kopogás. Ki más lehetett volna, mint Zico?
- Nem, még el sem kezdtem- válaszoltam őszintén, csakhogy bosszantsam.
Nem szólt semmit, szerintem visszament lefolyni a kanapéra. Bemásztam a kádba, lezuhanyoztam, hajat mostam satöbbi satöbbi. Mikor már felvettem a pizsamámat és éppen a hajammal babráltam megint kopogtak.

- És most kész vagy?
- Miért érdekel?- kérdeztem alig érthetően mert a számban volt egy csatt.
- Na vajon?! Hegyet akarok mászni! Szerinted? Be akarok menni! Ne idegesíts már!
- Szebben nem tudsz beszélni az emberrel?- morogtam és feltűztem a hajam. - Mi lesz veled este? Úgy alszom mint egy nindzsa- nyitottam ki vigyorogva az ajtót.
Bevallom őszintén, mindenre számítottam, csak arra nem amit láttam. Jiho ott állt közvetlenül előttem, és mivel lendületből léptem ki, az arcunk iszonyú közel került egymáshoz. De az még semmi...mert nem volt rajta póló! Egy szál nadrágban álldogállt előttem, vállán a törölközője, és arra várt, hogy beljebb léphessen. Természetesen egy kissé elpirultam zavaromban, hiszen erre nem számítottam, ezért gyorsan megkerültem.
- Minden oké?- kapta el a csuklóm.
Először aggódott értem a nap folyamán. Egy kicsit is. Ezzel csalt mosolyt az arcomra, mert hittem abban, hogy ő ilyen. Ilyen kedves és rendes, és nem olyan bunkó mint amilyennek mutatja magát.
- Persze- néztem bele a gyönyörű szempárba, és elmosolyodtam. - Mehetsz- toltam meg finoman a vállát.
Még egy hosszú percig engem fürkészett, utána becsukta maga mögött az ajtót. Csatlakoztam a srácokhoz, és leültem P.O és Minhyuk közé. Előbbi egy tál popcornt nyomott az orrom alá, és melegen rám mosolygott.
- Kérsz?
- Nem köszi- ráztam meg a fejem. A képernyőre meredtem, ahol valami idióta bunyós film ment. Nem igazán kötött le, csak jól esett, hogy vagyok. JoungRa járt a fejemben, és hogy nem veszi fel nekem a telefont. Mi lehet vele? Tudja már? Vagy nem? Észre sem vettem, hogy Jiho és Jihoon helyet cserélnek, és a kis maknae elmegy zuhanyozni. Annyira kimerített ez a nap, hogy a fejem akaratlanul is a leader vállára bicsaklott. Persze ennek nem voltam tudatában, csak...a lényeg, hogy nem bántam. Finom illata volt, és nem lökött le magáról. Talán mégse lesz annyira rossz. Talán...még talán közelebb is fog kerülni hozzám...
Ezekkel a gondolatokkal merültem Álomvilág gondtalan mezőire, Woo Jiho mellkasán.