Ekkor rontott be a terembe P.O, kezében két bögre gőzölgő innivalóval, és hangosan sipákolt, hogy “jajakezemjajakezem!”. Mögötte UKwoon jött pukkadozva, a többiek pedig azon röhögtek ahogy Kwoonie röhög. Ennyi hülyét egy rakáson- kuncogtam magamban. Jihoon lerogyott mellém a padra, és letette a poharakat a földre. Megkönnyebbülten felsóhajtott, majd legyezni kezdett a levegőben, mondván, hogy hűti a tenyerét.
- Olyan hülye vagy- rázta a fejét Jaehyo széles vigyorral az arcán.
- Most mér’? Leégett a bőröm!- panaszolta a kis maknae. - Nézd meg!- tolta az orrom alá kivörösödött kezét.
Kyung elterült a földön.
- Mit csinálsz, haver?- bökte meg a lábával Minhyuk. Semmi válasz. - Héé! Mit csinálsz?- bökdöste tovább, mire a srác elkapta a lábát, és lerántotta maga mellé a földre. - Neee! A hajaaaaam!- nyöszörgött Hyukkie kétségbeesetten.
- Jajj már! A divatlapjaidat nem félted?- morrant egyet Taeil, de a végébe belemosolygott.
Hátradöntöttem a fejem a falnak, és lehunytam a szemeim. Fáradtnak éreztem magam, pedig aludtam az este. És valamiért...hiányzott HeeJun. Igen. Mióta JoungRa kimondta a nevét, azóta állandóan ott mászkált a fejemben, még ha sunyiban is.
- Hé! Jól vagy?- csusszant mellém P.O, amíg a többiek a földön csikizték Minhyukot.
- Persze- fújtam ki a levegőt, és magamra erőltettem egy mosolyt.
- Nem úgy nézel ki- nyomta a kezembe kedvesen mosolyogva az egyik italt. Óvatosan beleszagoltam, majd belekortyoltam. Hmm...japán meggy tea.
- Köszönöm- pillantottam rá hálásan.
- Nincs mit...de most komolyan, mi a baj?
- Tényleg semmi- próbáltam ejteni a témát. - Táncoljunk!- pattantam fel hirtelen.
Mindenki nyögve feltápászkodott a padlóról, és beálltak. Én előre mentem, ledobtam magamról a pulcsim, és a tükörből figyeltem, hogy mindenkire kellően rálátok e. Aztán a magnóhoz perdültem, és bekapcsoltam. Az első szám meglepett.
ROMEO- Taste The Fever
- Oké, nyújtottatok, igaz?- állítottam meg a CD-t.
- Persze- bólogattak nagyokat.
- Jó, mert ha nem, akkor ti jártok rosszul- nyomtam meg a start gombot, és elkezdtük.
- Kegyeleeeeem!- könyörgött Jaehyo, és lerogyott a padra. Patakokban szakadt róluk a víz, és eléggé elfáradtak, pedig szinte semmit sem csináltunk! Na jó...három óra az lehet, hogy sok volt így elsőre, főleg velem, aki eléggé...khm...meghajtós típus... A többiek is elterültek a földön vagy az ablakhoz mentek szellőztetni a fejüket. Én bementem a másik terembe, és megláttam, hogy nem vagyok egyedül.
- Hé! UKwoon, azonnal gyere el onnan!- förmedtem rá, ahogy levette a pólóját, és a nyitott ablak elé állt. - Megőrültél? Hideg van! Meg fogsz fázni!- indultam el felé, hogy elrángassam onnan, de cseles volt. Fel volt készülve erre. Az izzadt, büdös pólójával megcélzott, és...
EGYENESEN POFÁN LŐTT VELE!
- Állj már meg!- mondta olyan “hamegállszakkormegjárod” hangon.
- Hülye leszek- siettem volna tovább, de sajnos sarokba szorultam. Ajjajj....ennek nem lesz jó vége...
- Megvaaagy!- vigyorgott ádázul Kwoonie, és közeledett felém. Viszont megláttam Zico-t, aki pont akkor lépett be az ajtón, úgyhogy felé lendültem. UKwoon hiába nyúlt utánam, már nem tudott elkapni. Beiszkoltam JiHo mögé, aki zavartan fordult hátra.
- Mit csinálsz?- nézett rám, mint egy nemnormálisra.
- Vigyááázz!- visítottam, mert Kwoonie teljes erőből belénk rohant.
Nos igen...amikor Jaehyo is belépett, a következő kép fogadta: ott fekszem a földön, rajtam JiHo nyöszörög, legfelül, a kupac tetején pedig UKwoon kiterülve, közben meg rázkódik a válla a röhögéstől.
- Nagyon szép látvány, mit ne mondjak- csóválta a fejét. - Hármasban nyomjátok?
- Perverz!- sikkantottam, és felugrottam. Odaléptem a még mindig Zicon tehénkedő Kwoonie-hoz, és az arcába nyomtam a büdös pólót.
- Ez mire volt jó?- duzzogtam. Gyorsan felkaptam a táskám, és elviharzottam. Minnél előbb haza akartam menni. Fájt ahol ketten is rám estek...Az ajtóban Jihoon állt, kétségbeesetten nézett utánam, aztán éreztem, hogy mellém lép, és szó nélkül csak jön velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése