Miért vicces...?

Miután felvettem pizsama néven Zico egyik pólóját, visszaültem a kanapéra. Gyűlöltem ezt a lelkiismeret furdalást, ami azzal járt, hogy visszautasítom. Persze, nagyon imádtam, sőt, annál is jobban, de… ez az egész… Annyira irreális. Alig egy hónapja, hogy megismertem. Kicsit korai lenne még, véleményem szerint. Vagy ennyire régimódi lennék?!

Halk nyöszörgést hallatva belefejeltem az egyik párnába, és beharaptam a számat. Elegem van…

A következő pillanatban hallottam, hogy a másik szoba megélénkül. Konkrétan mindenki kiabált vagy morgott. Zavartan ráncoltam a szemöldököm, és felálltam. Mi van ott? Odaléptem az ajtóhoz, és a keretnek támaszkodva figyeltem a srácokat.

A probléma oka egyértelműen UKwoon volt. Ott ült az ágy szélén, a többiek pedig vele kiabáltak. Próbált védekezni, természetesen sikertelenül.

- Fiúk… hé! Fiúk…- próbálkoztam. Mintha a süket falnak dumálnék. – BE LEHET FOGNI!

Csönd.

- Köszönöm- válaszoltam idegesen, és összefontam a karjaim a mellkasom előtt. – Mi a gond?

- Szerinted? Nem érzed?- morogta Jaehyo az orrát szorongatva.

- Mit?

- Há! Látjátok?! Nekem van igazam!- háborodott fel a táncos. – Kikérem magamnak!

- Hatan vagyunk ellened- vetette ellen JiHo szintén orrhangon. – Cho-min, kérlek, idejönnél? Hidd el, hogy ki fogsz borulni!

Felvont szemöldökkel léptem oda mellé, mikor megcsapta az orrom az a SZAG. Azt hittem ráájulok a leaderre, de inkább csak lerogytam mellé az ágyra.

- UKwoon… kérlek menj el zuhanyozni- legyezgettem magam zavartan. – Khm… apám… ah… ez kegyetlen- fúrtam a fejem Zico mellkasába, mire a szabad kezével megsimogatta a fejem.

- Ne már, Minnie, te is ellenem fordulsz? Elárulsz?

- Menjél már zuhanyozni te Fing!- horkantotta Minhyuk. – Hallod?! Büdösítesz itt feleslegesen! Menjél mááár!

- Taeil él még?- kérdezte P.O a karjával eltakarva az arcát. – Szegény…

- Megölted! Gyilkos- hajolt le Jaehyo az ágya tetejéről, és megbökdöste az említettet. – Taeil! Taeil! Élsz még? Hallod?

- Hagyjál már, éppen az oxigénért küzdök- hallatszott nagyon halkan, fojtott hangon a takaró alól.

- UKwoon- kezdte JiHo vészesen nyugodt hangon. – Ha három másodpercen belül nem tűnsz el a szobából, esküszöm, hogy én váglak ki innen. Világos?

Másnap reggel, mire felébredtem, már mindenki más is talpon volt. Ami furcsa, mert én fenyegettem Kwoonie-t azzal, hogy tízkor kirángatom az ágyból. Az órára pillantva viszont némiképp megkönnyebbültem- még csak fél nyolc. Visszadőltem a párnámra, és hatalmasat nyújtózkodtam. Hétfő van… és nekem nem kell rohannom dolgozni… Yeaahh…
Átfordultam a hasamra, majd macskákat utánozva próbáltam ellazítani a hátamat, amikor valaki megsimította a derekam. Laposakat pislogva fordultam oldalra.

- Jó reggelt, hercegnőm- mosolygott rám JiHo, és odahajolt egy jó reggelt csókért.

- Jó reggelt- nyomtam egy puszit a szájára kuncogva. – Hogy aludtál?

- Úgy, hogy UKwoon illatosan jött vissza, egész jól. Csak néhányszor belém rúgtál álmodban, de nem volt vészes- vigyorodott el.

- Bocsánat- hajtottam le a fejem. – Mondtam, hogy úgy alszom, mint egy ninja…

- Semmi baj.

- Mi ez a röhögés?- kaptam fel a fejem, mert a konyhából hatalmas hangzavar hallatszott.

- Ja… hát… Minhyuk elalvás előtt mindig zenét hallgat… és… tegnap este bekapcsolta valamilyen oknál fogva a hangfelvevőt- ő azt állítja azért, hogy felvegye, valóban horkol e-, szóval felvette az egész „UKwoon büdös” mizériát…

Halkan felnevettem.

- Azt én is hallani akarom- öleltem át hátulról a nyakát, és újabb puszit nyomtam az arcára.

- Cho-min…- hajtotta le a fejét.

Ismertem már annyira, hogy tudjam, valami fontosat akar mondani. Valami komolyat. Egyik kezével felnyúlt, és összekulcsolta az ujjainkat.

- Igen?

Végig az ujjaimmal játszott, látszott, hogy zavarban van.

- Csak… szeretnék bocsánatot kérni tőled.

- Miért?

- A tegnap este miatt. Egyrészt azért, mert… féltékeny voltam az egyik legjobb barátomra, és tudom, hogy nem esett jól neked. Mármint… a bizalomhiány, tudod…

- Nem gáz- mosolyodtam el halványan. – Tényleg.

- Biztos?

- Biztos.

- Akkor jó- húzott az ölébe, és megcsókolt. Hmm… ilyen reggelt el tudnék képzelni minden nap… - Na gyere, kiviszlek- kapott fel a karjaiba, és kifelé indult velem a konyhába.

- Jó reggelt- köszöntem a srácoknak, akik Minhyuk telefonja körül kuporogtak, és időnként felröhögtek.

Jiho lerakott a földre a konyhában, és a pultnak tolva adott még egy csókot.

- Használjuk ki, ameddig nem figyelnek ide- vigyorgott édesen, és egyből ott folytatta, ahol abbahagytuk a hálóban. Én részemről egyáltalán nem bántam, szóval szívesen fogadtam a közeledését. Átkaroltam a nyakát, mire felültetett a pultra. Így mégsem kellett pipiskednem, hogy felérjem…

- Abbahagynátok? Idáig elhallatszik- mordult fel P.O.

- Nem is hangosak, hagyd már- lökte meg Kyung.

- Én is meghallgathatom a felvételt?- húzódtam el Zico-tól, és kíváncsian néztem Minhyuk-ra.

- Ha idejössz…

- Nem tudom, minek akarom bekapcsolni ezt a szart, de a srácok azt állítják, hogy horkolok… Pedig szerintem nem is! Na mindegy… majd ez az izé most megmondja- a hanganyag Minhyuk suttogásával kezdődött. Hallatszott, ahogy kényelmesen elhelyezkedik az ágyában, és megpróbál elaludni…

A következő másodpercben valaki halk léptekkel bement a szobába (UKwoon), és ledobta magát az alsó ágyak egyikére. És a reakciók…

- Mi a franc ez a szag?!- nyögött fel Jihoon fájdalmasan.

- Mi van?- ült fel Jaehyo az ágyában, amire a nyikorgás engedett következtetni. – Miről be… úúú, öcsééém, ki fingott?!

- Kulturáltabban nem lehetne kifejezned a véleményed?- akadékoskodott Kyung. – Először is van, aki aludni szeretne. Másodszor pedig létezik olyan, hogy szinonima szó… Jézusom, ez tényleg fingszagú! Mi a rák ez?!

- UKwoon, te nem érzed?- kérdezte P.O orrhangon.

- Micsodát?

- Én nem érzem, én nem érzem!- lelkendezett Minhyuk vidáman. – Biztos valaki közületek pukizott!

- Vagy te! Azt mondják, az nem érzi, aki csinálta!

- Én akkor sem ér… Fújj! Ki szarta tele a vécét?! Vagy mi ez már?! Anyám, ez kegyetlen…

- Taeil! Taeil? Taeil! Élsz még?- kérdezte Jaehyo.

Megint valaki bement a szobába, minden bizonnyal Zico lehetett az, mert ő érkezett utolsónak előttem.

- Mi van, srácok?- igen, tényleg ő volt az.

- Nem érzed?!- háborodott fel Kyung. – Valamelyik ideszellentett!

- Szellentett- visított fel Minhyuk.

- Miért, most mondjam, hogy elengedett egy galambot? Vagy fingott? Miért vicces az, hogy fing?! Lehelt a segge, ennyi erővel már! Vagy szólt a popója! Rotyogott…

- Oké, köszönjük, elég lesz- szakította félbe JiHo, de ő is beleröhögött a végébe.

Jaehyo és Jihoon szintén röhögtek, Minhyuk éppen fuldoklott, Kyung próbált érvelni, hogy miért kell folytatnia a szinonimákat- állítása szerint gyér a többiek szókincse-, Taeil meghalt, UKwoon nem értett semmit. Zico röhögőgörcsöt kapott.