Forró éjszaka

Estére megint hullának éreztem magam, és annyi dolgom volt még nyolc után is… Pedig semmi másra nem vágytam volna, mint lefeküdni, a fejemre húzni a takarót, és A-LUD-NI! Szükségem is lett volna rá, ami azt illeti, mert néha csillagokat láttam az álmosságtól.
Éppen a nappaliban próbáltam összerakni a koreográfiát- még mindig azzal az egy mozdulattal szívtam-, amikor UKwoon bejött. Érdeklődve nézett rám.
- Azt hittem mindenki alszik- jegyezte meg.
- Csak a többiek. Zico még dolgozik, én meg próbálom ezt a szar mozdulatot, de kezd baromira elegem lenni belőle- csikorgattam a fogam. A hátamról szakadt a víz, még az sem segített, hogy a pólómat felkötöttem. A hajam nedvesen tapadt az arcomra és a nyakamra, szóval inkább összekötöttem.

- Segítsek?- mosolygott rám Kwoonie kedvesen.

- Megköszönném…

- Megmutatod, mi van meg eddig?- kérdezte kíváncsian.

- Persze… Várj… JiHo!

- Tessék?- hallatszott halkan a dolgozóból.

- Hogy kezdődik a Nillili?
- Öhm… Tudod… Haha! Yeah, BBC…

- Á, köszi- bólintottam, és magamban dúdolni kezdtem a dallamot. Tökéletesen sikerült ütemre mozognom, legalábbis a sok gyakorlásnak meglett az eredménye. Össze tudtam rakni! Már csak azzal az egyetlen lépéssel volt bajom…

- Az ott mi is akar lenni?- ráncolta a szemöldökét Kwoonie.

- Hát tudod, így rázod a vállad, és így kört írsz le közben- magyaráztam. – Valahogy így…

UKwoon odaállt mellém, és megpróbálta megérteni, hogy mire akarok kilyukadni. Annak az egy mozdulatnak a kivételével az egészet összeraktam már…
- Így?- próbálta meg ő is.

- Igen! Ez az!- csaptam hátba jó erősen.

- Áú!

- Jaj, ne haragudj- kaptam a számhoz. – Nem volt szándékos! Sajnálom…

- Semmi baj- nyöszörögte. – Jó erős kezed van, hallod…

- Taníts meg erre- toporzékoltam. – Egy hete ezzel a mozdulattal szívok, és még mindig nem megy…

- De ne egyél meg…

Alig egy óra elteltével már annyit nevettünk egymáson, hogy ha ránéztünk a másikra, röhögő görcsünk támadt. Egyszerűen képtelenek voltunk abbahagyni. Teljesen kiegészítettük egymás mozdulatait, egy rugóra járt az agyunk. Ha én balra mozdultam, akkor Kwoonie is balra, ha hullámoztam, ugyan abban a pillanatban kezdett neki ő is. Mintha megtaláltam volna a fiú tükörképemet…

- Holnap eljössz velem reggel próbálni?- kérdeztem tőle, mikor hulla fáradtan ráestem a kanapén.

- Aha. Nem dolgozol?- kapkodott levegő után. Látszólag egyáltalán nem zavarta, hogy rajta tehénkedek.

- Nem. Holnap szabadnapunk van. Szerencsére… aludhatok tízig! Jeee- lelkendeztem.  

UKwoon alattam felröhögött, mire rázkódni kezdett a fejem a mellkasán.

- Ne röhögj- böktem meg. – Rázkódik tőle a májam!

Egymásra vetettünk egy gyors pillantást, és mindkettőnkből kirobbant a nevetés.

- Leköptél- kapkodtam levegő után, törölgetve a szemem.

- Te is engem, szóval kvittek vagyunk…

Sikerült abbahagynunk a fuldoklást, és csak döglöttünk a kanapén. Illetve UKwoon döglött a kanapén, én meg rajta. A fejem a mellkasán pihent, és teljesen eltehénkedtem rajta. Olyan kényelmes volt…

- Ti meg mit csináltok?

Odakaptuk a fejünket. JiHo az ajtókeretnek támaszkodva, felvont szemöldökkel figyelt minket. Ki tudja, mióta állhatott ott… Észre sem vettem. Tudtam, hogy abban a pillanatban baromi féltékeny, de mivel úgy gondoltam, nincs rá oka, nem mozdultam meg.

- Elfáradtunk. Nem látszik?- ásított Kwoonie. – Befejezted mára?

- Aha- válaszolta Zico kedvetlenül.

Ez hihetetlen… Hogy lehet féltékeny az egyik legjobb barátjára? A bandatársára, a… testvérére! Ez kész…

- Mentek aludni?- kérdezte végül enyhe célzást téve. Odajött hozzánk, és leült mellénk. Minden apró mozdulatát árgus szemekkel figyeltem. Vajon mi játszódik le most a fejében…?

- Jah, majd reggel zuhanyozom- ásított megint UKwoon, vízilovat megszégyenítő módon.

- Ne ásíts már a képembe- böktem meg a könyökömmel.

- Bocs- röhögött fel, és hátradöntötte a fejét. – Ez vicces volt.

- Nem, nem volt az, és ezt te is tudod- kezdtem megint nevetni.

JiHo szemei megvillantak. Szinte hallottam, ahogyan kattognak az agyában a kerekek, és azt tervezgeti, hogy mindjárt lelöki Kwoonie-t a földre. Gyorsan véget vetettem az el nem kezdődött vitának.

- Megyek zuhanyozni- álltam fel, és kilibegtem a fürdőbe. – UKwoon, húzzál aludni, mert tízkor felverlek!

- Igen is, asszonyom- bólogatott, és ő is felállt. Zico nem mozdult.

A víz alatt sikerült kicsit kikapcsolnom az agyam, és örültem neki, hogy végre vége ennek a napnak is. Ráadásul holnap szabadnap… Jó lesz a táncos lábú bátyámmal összeegyeztetni a táncot. Talán még a felállást és a térformát is segít kitalálni.

A leader kivételével mindenkire úgy tekintettem, mintha a testvérem lenne. A bátyáim. A kedvencem kétségtelenül Jihoon volt, de a második helyet ezennel hivatalosan is Kwoonie kapta. Egyáltalán nem értettem, Ziconak hogy fordulhatott meg a fejében, hogy én meg ő… Vagy csak bemesélem magamnak, hogy féltékeny? Lehet, hogy nem is az? Csak én képzelem az egészet…?

Kimásztam a zuhany alól, és magamra tekert törölközővel igyekeztem kifelé a fürdőből.

- Minnie!

Zavartan fordultam vissza. JiHo a kanapén ült, és megpaskolta maga mellett a helyet. Szemöldök ráncolva léptem oda hozzá, és leereszkedtem mellé.

- Mi volt ez?- kérdezte végül a kezét karmolászva.

- Micsoda?
- Há ez… UKwon-nal.

- Szerinted mi volt? Táncoltunk.

- Igen, de…

- Woo JiHo, ne csináld már- sóhajtottam. – Nem volt semmi. Csak az ölébe ültem.

- Biztos?

- Ha ennyire nem bízol bennem, félnem kellene- vontam fel a szemöldököm. – Én is beküldtem hozzád Hyuna-t, pedig rendezhettem volna jelenetet…

- Jó, oké, értem. Csak… Legközelebb ne csináld. Jobb szeretlek kisajátítani- nézett a szemembe halvány mosollyal, és közelebb hajolva hozzám, mohón megcsókolt. Meglepett a váratlan mozdulat, de lehunytam a szemem, és viszonoztam a közeledését. Közelebb csúszott hozzám a kanapén, és a kezeivel végigsimított csupasz vállaimon, amitől kirázott a hideg, és teljesen libabőrös lettem. Egyre vadabbul és hevesebben csókolt. Kezdtem megszédülni ajkai érintésétől, amikor hirtelen elszakadt a számtól, és a nyakamra adott 

apró puszikat.

Ez volt az a pillanat, amikor rádöbbentem, hogy egy szál törölközőben ülök előtte. Gyorsan szorosabbra húztam magamon a „ruhát”, és megköszörültem a torkom. Zico elhúzódott.

- Ne haragudj… Kicsit… khm… elragadtattam magam… azt hiszem…

- Semmi baj- néztem félre zavartan. Az arcom lángolt, legalábbis én tűz forrónak éreztem.

Tudtam, hogy bántja, hogy lépten-nyomon visszautasítom, de én még nem akartam. Nem akartam elsietni ezt az egészet. Meg egyébként is… A szomszéd szobában kicsit sok hímnemű tartózkodott…

- Jössz aludni?

- Aha- bólintott még mindig kínosan, és felállt. Mielőtt elment volna mellettem, adott egy puszit a homlokomra, és csak utána tűnt el a hálóban.

Hát ezt jól megcsináltam. Megint.