Harmadik személy?

A másnap délelőttről nem sokra emlékszem. Leginkább rohangáltunk össze-vissza, fellépő sminkeket csináltunk az énekeseknek, és maszkíroztuk a táncosokat. Valami látvány show-t terveztek aznapra. Melegséggel töltött el, hogy JiHwan és JoungRa és velem vannak. Jókat beszélgettünk, nevettünk és egészen jól elökörködtünk a fellépőkkel is. Dél körül volt egy húszperces szünetünk, akkor elsiettünk enni valamit, majd folytatódhatott a mókuskerék.

Mikor végeztem a melóval, már rohantam is próbára. Annyi időm maradt még, hogy ittam egy pohár vizet. Kezdés előtt néhány perccel zuhantam be az ajtón.

A srácok már vártak rám, mind melegítőcuccban nyújtottak. Tudták, hogyha nem csinálják, nem hagyok nekik időt rá.

- Szia, baby, wooow, de dögös valaki!- üdvözölt Jaehyo vigyorogva.

- Paraszt- csapta tarkón hátulról Zico.

- Miért?! Köszöntem!

- Mi az, hogy baby?! És mi az, hogy dögös?

- Sziasztok-, köszöntem általánosságban mindenkinek, és beviharzottam az öltözőbe. Magamban jót szórakoztam JiHo féltékenykedésén. Hihi. Olyan cuki. Jujj, ez undorítóan nyálasan hangzott… FÚJJ.

Magamra kaptam a szürke táncos melegítőm, egy egyszerű fehér pólót és a cipőm. A hajamat kontyban összegumiztam- nem, nem szargombócosan, az borzalmas-, és már mehettem is nyújtani.

- Már puszit sem kapok?- duzzogott Zico, mikor elhaladtam mellette.

- Kértél?

- Most kérek.

Odaléptem hozzá, és lábujjhegyre állva nyomtam egy puszit az arcára, mire elkapta a derekam, és inkább megcsókolt. Hátradöntött, de a karjaival erősen tartott. Mindketten belemosolyogtunk a csókba.

- Ne már… ellopod a csajom- duzzogott Jaehyo.

- Te gyökér- vetődött rá Kyung őrült módjára.

Néha igazán nem értem a fiúkat. Csak úgy spontán ráülnek egymás fejére. Őszintén, mennyire kell aggódnom az agyuk miatt?

- Nem a te csajod- húzódott el tőlem JiHo, és szorosan magához ölelt. – Ő a BARÁTNŐM. Nem a nőm, nem a csajom, hanem a barátnőm. Világos?

Abban sem vagyok biztos, hogy Jaehyo egyáltalán hallotta a közlést, mivel éppen Kyung fenekét próbálta lelökni a fejéről. Minhyuk, aki ezt roppant mulatságosnak tartotta, odapattant melléjük, és ő is csatlakozott.

- Kicsi a rakás? Éljeeeen!- bődült UKwoon. Mondanom sem kell, mit csinált…

Ezek után persze Taeil és P.O sem maradhattak ki a játékból. Komolyan aggasztani kezdett Jaehyo. Mintha már nem is lélegezne…

- Csinálj már valamit!- böktem oldalba Zicot. – Te vagy a leader!

Homlokráncolva pislogott kettőt, majd odament és ő is a kupac tetejére ült.

- Te meg mit művelsz?- döbbentem meg.

- Azt mondtad csináljak valamit! Hát csináltam.

Férfiak. Mit vár tőlük az ember? Fáradtan legyintve felraktam a lábam a korlátra, és ráhajoltam.

- Mi ez a szám?

- Faddy Robot.

- Ez tök jó- néztem fel a magnó mellől Zicora. Vállat vonva rám mosolygott. A srácok már hazamentek, csak ketten voltunk. JiHo kért, hogy segítsek neki szöveget írni, meg mutogatott néhány számot a sajátjai közül. Nem hinném, hogy újat mondok, de beleszerettem megint. A hangjába, a szövegeibe, az egész… lényébe. Magába, az emberbe. Imádom.

A folyékony rappszövegből igen nehéz volt kihámozni a szavakat, annyira hadartak- főleg Outsider-, de a végén valahogy csak sikerült megértenem a lényeget.

- Ki a női rapper?- vontam fel a szemöldököm.

- Hyuna. Tudod, a 4minute-ből.

- Te ismered Hyuna-t?- kérdeztem a kelleténél élesebben.

Ki nem állhattam azt a csajt. Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért, de egyszerűen irritált. Az egész lénye, az egész… az egész nő! Már ránézésre is viszketett tőle a tenyerem.

- Miért, talán zavar?- vigyorodott el Zico szemtelenül édesen. El is hittem volna az ártatlanságát, ha nem csillan meg a szemében pajkos rosszaság.

- Nem. Csak kérdeztem- vontam meg a vállam, majd felegyenesedtem. – Nekem tetszik. Ez jó szám. JunHyung is jól nyomja- mosolyogtam rá.

JiHo arcán csalódottság futott át, de igyekezett leplezni előttem. Nem muszáj tudnia róla, hogy nem csípem az egyik ismerősét. Felőlem lógjanak együtt, csak ne hozza haza azt a nőszemélyt.

Odasétáltam az egyik korláthoz, és nekitámaszkodva lehajtottam a fejem. Kontyomból kibomló hajszálak azonnal az arcomba hullottak. Felsóhajtottam. Mi van, ha volt közöttük valami? És nem mondja el? Hmm? Hyunából kinézem. De biztos nem… Ahh…

- Mi a baj, Minnie?- ölelt át hátulról, és apró kis puszikat nyomott a nyakamra. – Vagy csak fáradt vagy?

Hezitáltam. Most meg merjem kérdezni? Nem akarom kiborítani a hülyeségeimmel… De ha meg nem kérdezem meg…

- Hyuna milyen?

- Tessék?- támasztotta a vállamra az állát, és a tükörből fürkészte az arcom. Már amennyit látott belőle. Az egész frufrum a szememet takarta.

- Milyen? Mármint személyiségre.

- Öhm… hát… kedves. És aranyos. Leginkább a cuki jelzőt tudnám rá használni, de ott van mellette az a dögös énje is. Miért érdekel?

DÖGÖS?! Az a nő?! Az aztán biztosan nem. Komoly erőfeszítésembe került, hogy ne biggyesszem le az ajkam durcásan, mint egy kisgyerek, aki nem kapja meg a kívánt cukrot. Legalább őszinte volt. Pedig hogy örültem volna, ha utálja…

- Csak kérdeztem. Érdekelt a véleményed- motyogtam.

JiHo nem szólt semmit, csak tovább vizslatta az arcom. Igyekeztem minél közömbösebb maszkot ölteni, hogy ne lássa meg, mennyire bánt. Na tessék… Nem is értem mit eszik rajtam. Hyuna tényleg sokkal szebb… Bármennyire is utálom kimondani, ez az igazság. Biztos kedvesebb is, mint én. Bahhh…

Maga felé fordított, felkapott az ölébe, és leült velem az egyik padra. Két hatalmas tenyere közé fogta az arcom, és megsimogatott.

- Féltékeny vagy?- kérdezte kaján vigyorral.

- Nem- tiltakoztam. – Mondom, hogy csak kérdeztem!

- Aha- vigyorgott tovább, majd óvatosan megcsókolt. – Te sokkal szebb vagy nála, ha ezt akartad hallani- susogta, mire olvadozni kezdtem. Nos, igen. Ujjaimmal a hajába túrtam, és még közelebb húztam magamhoz.

- Nem, nem akartam hallani, de azért köszönöm. Ez jól esett- pattantam fel.

Már egyáltalán nem éreztem olthatatlan gyilkolási vágyat az iránt a bizonyos valaki iránt. Kit érdekel?