Megfázás

Tizenegy óra. Hulla fáradt vagyok. Ahh...és még nem végezteeem! GiGi lement a büfébe kaját szerezni, mert én már alig álltam a lábamon, szóval miután kisminkeltük a 4minute-t, lerogytam egy székbe, és csak bámultam magam elé. Szerintem ma abból fog állni a táncpróba, hogy megnézem mit jegyeztek meg tegnap. Valószínűleg semmit, mert elhülyülték az egészet...na majd most nem! Már ha tudok egyáltalán edzést tartani...
- Jól vagy?- nyomott a kezembe JiHwan egy szendvicset.
- Köszi- mosolyogtam rá halványan. - Persze, csak hulla fáradtan- sóhajtottam. - És izomlázasan...látnod kellett volna tegnap UKwoont, mint aki megőrült- ráztam a fejem, majd enni kezdtem.
- Mert? Mit csinált?- szürcsölte a kávéját, és leült velem szembe.
- Ahh, megkergetett meg pofán nyomott a büdös pólójával- mormogtam. - Aztán Zico mögé menekültem, ő meg ránk ugrott, szóval...mikor Jaehyo bejött, annyit látott hogy egymáson fetrengünk...értelmes megjegyzése: “Hármasban nyomjátok?” Mondom baszd meg...
- A kis perverz- nevetett fel GiGi, és inkább letette a kávéját, nehogy magára borítsa.
- Az- háborogtam. - Tiszta hülye...nembaj, kezdem megszokni- legyintettem. Eltüntettem a 
szendvicsem maradékát, és felálltam. - Ki jön ma még?- kérdeztem barátnőmet.

- Ööö...ma már csak a B.A.P van hátra- vont vállat. - Ha minden igaz, öt perc múlva itt kéne lenniük.
- Értem- sóhajtottam fel. - A lányok mikor jönnek vissza a vakációból?
- Hát még egy darabig tuti nem- harapta be a száját JiHwan. - Szerintem ketten felmondtak, a harmadik nem jön vissza...mi maradtunk- húzta a száját.
- Ne már! Ezt nem is mondtad! Ahh, akkor minden nap ketten csinálunk mindent?
- Aha..de te nagyon ügyes vagy, kétszer annyit csinálsz meg mint én, ugyan annyi idő alatt- jegyezte meg.
- Szerintem meg nem- vontam vállat, mikor nyílt az ajtó, és beléptek a srácok.
Hamar összebarátkoztunk velük, nagyon jó fejek és viccesek voltak, komolyan, teljesen a szívembe zártam őket. Én megkaptam YongGuk-ot, Himchant és JongUp-ot, GiGi sminkelte Zelot, YoungJaet és DaeHyunt. Hamar végeztünk, bár a végére már fájt a szám a sok nevetéstől. A leader ugyanis végig poénkodott amíg kenceficéztem, meg vicceket mesélt, úgyhogy nem unatkoztunk. JiHwan Zeloval járt így. Mondjuk a többiek is karattyoltak meg röhögtek. A végén sok sikert kívántunk nekik, és integetve elbúcsúztunk.
- Istenem...YongGuk meg a hülye poénjai- nevettem fel.
- És Zelo? Basszus, úgy megcsikizett, hogy azt hittem meghalok- kuncogott GiGi.
Az órámra pislantottam.
- Hmm...az edzésig még van időm, nem megyünk el enni valahova?
- Ijj, bocsi, de nekem most nem jó- mondta elszontyolodva. - Találkozóm van.
- Ohh...semmi baj, menj csak. Addig elmegyek egyet sétálni- ásítottam.
Megöleltük egymást, mindketten mentünk a saját dolgunkra. Zsebre tett kezekkel kóvályogtam a városban. Fogalmam sem volt róla, hogy mit akarok csinálni. Végre volt egy kis időm egyedül. Végiggondolhattam HeeJunt. Elment...az utolsó esti veszekedés kétségtelenül kettőnk hibája volt. Nem kellett volna olyan durván végződnie.
Elment.
Amerikába.
Nem is az fájt, hogy szétmentünk, mert megértettem. Hanem ahogy elment. Amiket a fejemhez vágott. Fájt. Bevallom, fájt. Nemhiába sírtam órákon keresztül, és nem hiába nem nyitottam ajtót, nem vettem fel a telefont napokig. Pedig tudom, hogy Ő hívott. És mi a helyzet a srácokkal? Nagyon kedvesek, imádom őket. Szerencsére egyikük se mutat érdeklődést irántam ÚGY. Aminek nagyon örülök, főleg azért, mert képtelen lennék most bárkivel is összejönni. Még nem hevertem ki azt a borzalmat. Szeretem HeeJun-t még mindig, talán jobban is, mint kellene. De remélem, hogy megtalálja azt a lányt, aki annyit jelent majd neki, amennyit ő jelentett nekem. Lehajtottam a fejem. Máris nem voltam éhes. Összekucorodtam az egyik padon, az utcát néztem. Az embereket. Mindenki kabátban mászkált meg sapkában, nekem ezek a táskámban voltak. Pedig fáztam. Talán fel kellene öltöznöm...
Elképzeltem, hogy lebetegszem, és a srácok próbálnak meg gondolkodni rólam. Elkapott a nevetés. A szám elé kellett tennem a kezem, hogy ne nézzenek teljesen hülyének. Mikor kinevetgéltem magam, sóhajtva hajtottam a fejem a térdemre. A táskám magamhoz öleltem, és bealudtam...

- Kelj má’ fel! Nem hallod?
- Finomabban már te bunkó! Alszik! Hulla fáradt! Bezzeg ő egy szó nélkül becipelt téged a szobába aludni, te meg így ébreszted...

- Keltsed akkor te!
- Mi? Miért pont én?
- Csak! Na, gyerünk!
Micsoda kedves fogadtatás- mormoltam magamban, és ásítva kinyitottam a szemem. Ahogy gondoltam, Zico és Jaehyo álltak előttem veszekedve. A kocsi ajtaja nyitva volt, az út szélén parkolt, a többiek pedig unottan bámészkodtak. Felálltam. Tökjó, hogy észre se vettek csak vitatkoztak tovább.
- Nektek is szia- kerültem meg őket, és a meleg autó felé csoszogtam. Szééétfagytaaaaam! A karjaim jég hidegek, ömlött az orrom és vacogtam. Kétségtelenül megfáztam...
- Szia szunyakirálylány- ölelt magához P.O ahogy beültem a meleg limóba. Szorosan hozzábújtam, és átöleltem. - Jesszus, de hideg a kezed! Miért nem hordasz magadnál kabátot?! November van!
- Bocsi- motyogtam.
Zico és Jaehyo beültek, és elindultunk.
- Elkéstem?- pislogtam a leaderre bocsánatkérően.
- Mi? Nem, dehogyis- rázta a fejét. - Erre jöttünk, és megláttunk hogy ott ülsz. Gondoltam felszedünk, hogy ne gyalogolj, de bealudtál- világosított fel.
- Oh..érte...- és itt egy bazi nagyot tüsszentettem bele a mondat közepébe. Szerencsére a szám elé tudtam tenni a kezem, de a nagy lendülettől előrebukfenceztem, és leestem az ülések közé. A fiúk elkerekedett szemekkel néztek rám, Jihoon döbbenten nézett a karjára, ami még mindig ugyan úgy volt, mint az előbb, Kwoonie kiröhögött, Kyung vigyorgott, Jaehyo a kezem után kapott, hogy felhúzzon, Taeil fetrengett, Minhyuk és Zico pedig tovább bámultak döbbenten.
- Bocsánat- fújtam ki az orrom, és visszaültem a helyemre. P.O átkarolt, hogy ne essek le újra, én pedig az további utat végigtrombitáltam. Aztán ki kellett szállni...
- Ne rángatózz már, hülyén nézel ki- jegyezte meg Kyung.
- N-nem r-ráng-gatózom, h-hanem f-fázom- koccantak össze a fogaim.
- Pont most betegszel le te is- sóhajtott Zico, és a kezembe nyomta a pulóverét. - Ez itt a pulcsi. Azért van, hogy ilyen időben felvedd!- magyarázta. - Érted?
- Nem vagyok hülye- förmedtem rá, és belebújtam a ruhába. Uhh...legalább még háromszor elfértem volna benne. - Köszi- motyogtam.
Megrázta a fejét, és otthagyott. Előre ment...