Reggel

Fáradtan estem haza- szó szerint, mert a küszöbben megbotlottam, és eltaknyoltam az ajtóban. Alig vártam már, hogy leülhessek, de előtte még lezuhanyoztam. P.O nagyon jó társaság tud ám lenni, egy szót se szólt végig, csak segített. Például amikor látta rajtam, hogy hisztériás rohamot fogok kapni, mert nem jön le a cipőm, leguggolt és egyszerűen lerántotta rólam. Hálásan pillantottam rá, majd gyakorlatilag beugrottam a kádba. Gyors zuhany, aztán kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén, és bekapcsoltam a tv-t. Hah! Nincs itt Zico, nincsenek itt a srácok, csend van és nyugalom... Csak Jihoon és én.
- Jobban vagy?- ült le mellém.
- Aham...köszi- mosolyogtam rá. - Nem bánod, ha elfekszem?- néztem rá kiskutya szemekkel.
- Dehogy, nyugodtan- paskolta meg a combját, én pedig egyből rá hajtottam a fejem. Még így is, hogy ellazította a lábait, éreztem az izmait. Idő közben átöltözött egy kényelmesebb otthoni cuccba- vagyis 
póló és melegítő-, de még mindig elképesztően finom illat áradt belőle. Elmosolyodtam.
Valami idióta film ment a tv-ben, ami mindkettőnket idegesített, ezért kikapcsoltam. Minek nézzem? Eddig se ez volt a kedvenc elfoglaltságom, nem most fogom elkezdeni.
- Mit csináltál ma?- simogatta szórakozottan a hajam. A tincseimet piszkálgatta, az ujja möré csavarta, majd visszaengedte.
- Dolgoztam- vontam vállat. - JiHwannal kisminkeltük az interjúra érkező bandákat, a többi csajnak ma szabadnapja volt, szóval jó tempósan kellett dolgozni, főleg mert az egyik sofőr késett, és a lányok is késve estek be. Aztán edzésen voltam veletek- hunytam le a szemem. Hihetetlenül álmosnak éreztem magam.
- Uhh, nem lehetett kellemes napod- ásított ő is egyet. - Megértem, hogy ennyire elfáradtál...
- UKwoon máskor is szokott ilyeneket csinálni?- kérdeztem hirtelen. - Csak mert elég fura volt ma ez a...ööö...kergetőzős dolog- motyogtam.
- Fogalmam sincs mi üthetett belé, sosem viselkedett ilyen hülyén. Jó, voltak idióta megnyilvánulásai, például amikor a Match Up-ban felborította az asztalt, meg kiment pizsamában az utcára, de alapvetően normális szokott lenni.
Nem válaszoltam. Tulajdon képpen csak percek múlva jutott el az agyamig, amit mondott, aztán azzal a lendülettel be is aludtam. Ott az ölében.

Átfordultam egyik oldalamról a másikra, és elégedetten elmosolyodtam. Várjunk csak...nekem le kellett volna esnem Jihoon öléből! Óvatosan kinyitottam a szemem, de...hol vagyok?- ültem fel. Az ágyban...hány óra lehet? Körbenéztem. A körülöttem lévő ágyak mindegyikében szuszogott valaki, kivéve mellettem. Vagyis Zico még fenn van. Lemásztam a kényelmes, puha ágyikóból, és hangtalanul kiosontam. Becsuktam magam mögött az ajtót. Körbenéztem a nappaliban- üres. Hol van JiHo? Az óra hajnali hármat mutatott. Ajj, ez a hülye, megint nem fogja kialudni magát! Bekukucskáltam a fürdőbe is, de ott sem találtam. A konyha szintén kong az ürességtől. Már csak egy hely maradt...
Kalkan kinyitottam a dolgozóba vezető ajtót, és benéztem. Ahogy gondoltam, Zico elaludt a munkája felett. Feje a papírokra bicsaklott, körülötte szétszóródott kották és dalszövegek, még mindig a kezében szorongatta a ceruzáját.
- Gyere te dilis- suttogtam, és felráncigáltam a székről. Mormogott valamit, de túl fáradt volt ahhoz, hogy kinyissa a szemét. Magam sem tudom hogyan, de valahogy elvonszoltam az ágyáig, és lefektettem. Betakartam.
- Aludj jól- mosolyogtam el magam. Megsimogattam az arcát.
Akármennyire is szemét volt velem, akármennyire is ki nem állhatjuk egymást, úgy éreztem, hogy szeretem. Nagyon is. Tudtam, hogy jó ember, csak teszi az agyát és macsót játszik. Megráztam a fejem. Sóhajtva lekapcsoltam mindenhol a villanyt, és visszamásztam mellé, hogy újra elaludjak.

Reggel éktelen visításra ébredtem. Mi a frász?
- Kuss legyen- nyögött fel mellettem Zico, és magára húzta a takarót. Vagyis az én takarómat!
- Hééé!- tiltakoztam nyafogva, és megpróbáltam elvenni tőle, de nem adta. - Elvetted a takaróóóm- vernyogtam.
- Mert eltűnt az enyém! Inkább gyere ide, elférünk ketten is, de maradj csöndbe- emelte fel a felét. Gyorsan bemásztam mellé, mert fáztam.
- Jujj, de jó meleg van itt- feledkeztem meg magamról, és közelebb csúsztam hozzá.
- Jesszus, de hideg a kezed!- szisszent fel. - A hideglábúnak is melegebb a mancsa!- bújt ki a takaró alól, és körém csavarta.
- Két szerelmes páááár, mindig együtt jáááár- jelent meg UKwoon feje az ágy másik végében.
- Idióta- morogtam, és hozzávágtam a párnám.
- Minieeeeeeee, csinálsz reggelit?- nézett rám esedezve Minhyuk. - Kééérlek!
- Hogy voltatok el nélkülem?- hitetlenkedtem.
- Hát Taeil főztjén éltünk, bááár...a tied jobb. Bocsi hyung!- vigyorgott P.O.
- Anyád!
- Na, akkor csinálsz kaját?
- Alszom!- húztam a fejemre a takarót tiltakozva. - Oldjátok meg! Én se itthon reggelizek, ráadásul...- ásítottam. - ...nemsokára mennem kell. Kihasználom az alkalmat.
- Dehogy alszol vissza!- kapott ki valaki az ágyból, és cipelni kezdett.
- Tegyél leee!- visongtam. - Tegyél már le!
- Nyugi már, ne ficánkolj, mert elejtelek!
- Jaehyo, tegyél már le!

Kyung kiröhögött, amikor az asztalnál ülve meglátott. Konkrétan leesett a székéről, és a földön fetrengett tovább. Én meg ott rúgkapáltam az ölében, össze-vissza csapkodtam a kezemmel, és sikítoztam.
- Valakiii! Jihoon! Taeil! Minhyuk! Kyung, ne röhögj már, inkább segíts! Jihooo!- kalimpáltam tovább, mikor megláttam, hogy mind kivánszorognak a konyhába. Mintha egy csapat zombi venne körül! Jesszusom...
- Ha megígéred, hogy csinálsz reggelit, elengedlek- alkudozott Jaehyo.
- Oké, csak tegyél már le!
Duzzogva indultam a konyhába, összeütöttem nekik egy-egy rament, és a fürdőben összeszedtem magam. Felvettem a kedvenc csőfarmerom, egy fehér pólóval, hajam kibontva hagytam, minimális smink, karóra, és a hátamra kaptam a hátizsákom.
- Hova mész?- kérdezte Jihoon tele szájjal.
- Dolgozni- vacakoltam az edzőcipőmmel.
- elmegy a házi angyalunk!- jegyezte meg Kyung.
- Akkor majd a házi angyalsrácok rendet raknak! Mire hazaérek hulla fáradt leszek, egyetlen egy szétdobált cuccot nem akarok látni! Sziasztok- integettem.
- Siess próbára- kiabált utánam Zico. - Ne késs!