JiHwan

- H-hogy én?- pislogtam nagyokat. Alig bírtam megszólalni. Még mindig azon kattogott az agyam, amit a kocsiban hallottam. Képtelen volt befogadni a fejem az infot.

- Aishhhh, Taeil, miattad nem tud megszólalni! Te meg az a nagy szád!- sóhajtott színpadiasan Kyung. - Miért nem maradtál csöndben? Most hogy fogjuk kiszedni belőle a dolgokat?- panaszolta.

- Cho...Cho-min- nyögtem ki nagy nehezen. - Minie...

- Ohh, akkor átkeresztellek. Minnie leszel- csillantak fel Kwoonie szemei.

- Bocsi, hülye szegényke, a fejéreejtették- karolta át a vállam P.O vigyorogva. - Minnie...

- Hé! Hallom ám!

- Minhae hyung- nevetett a maknae.

Gondoltam csak ő lehet az, mert mindenkinek hyung-ot mondott.

- Elnézést- húzódtam el, és elindultam, hogy megkeressem a mosdót. Muszáj volt egy kicsit összeszednem magam. Még akkor is, ha én nem csinálok semmit. Egyáltalán..minek is kellett nekem ide bejönnöm? A kocsiban is simán megvárhattam volna őket! Ráadásul még a sofőr is nagyon kedves volt...Megpillantottam egy szimpi ajtót, gondoltam ha azon átmegyek, akkor valahogy eljutok a mosdókig. Fel sem fogtam, hogy az ott egy vasajtó...lazán kinyitottam.

Eszeveszett sikítás, fényképezőgépek kattogása, és egy csomó toll, amit az orrom alá dugtak. Mi ez? What’s this?! Rémülten hőköltem hátra. A tömeg addigra már körbeállt, és mindenki kérdezgetett mindent, de én semmit sem értettem. Aztán egyszer csak valaki hátulról megmarkolta a karom, és húzni kezdett. Húzott és húzott, végül egy hatalmas csattanással bevágta az ajtót. A falnak támaszkodtam. Percenként százat vert a szívem, és nem tudtam pislogni. Oda sem néztem, hogy ki mentett meg. Leguggoltam a biztonságos, nyugodt fal tövébe, és vettem egy mély levegőt. Sok(k) volt nekem ez a mai nap, már most, pedig még messze volt a vége.

- Jól vagy?- kérdezte megmentőm. Ránéztem. Ekkor tudatosult bennem, hogy Zico jött utánam, és húzott be. Aggódva fürkészett.

- Aha- bólogattam. - Miért támadtak le?- kérdeztem.

- Gondolom valami énekesnek néztek- vont vállat. - Na gyere, elmegyünk sminkeltetni- húzott fel. Kóvályogva mentem utána, mint egy bolond. Egy kis szobába mentünk, ahol néhány lány elmélyülten sminkelte a többieket. Látszott, hogy csúszásban vannak, és nem voltak elegen.

- Segítsek?- léptem oda egyikükhöz, aki éppen Jaehyot szidta, hogy miért nem marad nyugton.

- Megtennéd?- pillantott rám hálásan. - Ott a táska, abban mindent megtalálsz. Köszönöm- hálálkodott. Odaslattyogtam, és előhalásztam a legfontosabbakat. Alapozó, púder, spirál...aztán felegyenesedtem, és odaléptem Minhyukhoz, aki még a sorára várt. Elvigyordott, ahogy meglátott.

- Felcsaptál sminkesnek?- nevetett.

- Mondjuk. Na, csukd be a szemed- vezényeltem.

Szó nélkül engedelmeskedett, én pedig szépen elkentem rajta a kis szivaccsal a krémet. Aztán lepúdereztem és jöhetett a szeme. Szépen megcsináltam. De olyan sápadt lett! Félretettem a cuccost, és elkezdtem pofozgatni az arcát.

- Hé! Mit csinálsz, ez fáj!- jajjgatott.

- Bocsi, de nagyon sápadt vagy, muszáj- csipkedtem az arcát tovább. Fintorgott és húzta az orrát, de a végére szépen kipirult.

- Na- mosolyogtam elégedetten. - Készen vagy! Ki van még hátra?

- Én- vágódott le mellettem a székbe Jihoon. Becsukta a szemeit, és hátrahajtotta a fejét. Én pedig munkához láttam. Legalább ugyan olyan jól sikerült, mint Hyukkie, csak őt nem kellet pofozgatni, mert jó színe volt. Elhúzódtam tőle, és elpakoltam. Meglepetésemre még mindig ott feküdt mikor visszamentem.

- P.O- böktem meg. - Hahó! Ébresztő!

Mintha a süket falhoz beszéltem volna...Inkább hagytam pihenni. Felültem a kis pultocskára, és a magammal hozott halpogácsámat rágcsáltam. Mivel Valaki nem hagyott reggelizni...Remek. Egy ürge nyitott be az ajtón, közölte, hogy három perc, és kiment. A srácok már ott álltak, felöltözve.

- Köszi- lépett mellém a lány, akivel korábban beszélgettem. - Tehetséges vagy- mosolygott. - Jöhetnél gyakrabban segíteni!

- Köszi- nevettem. - Most úgy is lesz egy csomó időm...

- Mert?- kíváncsiskodott.

- Mert a srácokkal fogok lakni- húztam mosolyra ajkaim, de a vége valahogy lebiggyedt. Látszott, hogy nem lelkesedek érte. A lány felnevetett, és magához ölelt.

- Nem vagy BBC, igaz?- kuncogott tovább. - Ne aggódj, nagyon jó fejek.

- Veszem észre...Amúgy hogy hívnak?

- JiHwan- mutatkozott be.

- Cho...Minnie- emlékeztem vissza a nevemre, amit Kwoonie adott nekem.

- Akkor te csak hívj engem GiGinek.

Felé nyújtottam egy halpogit, amit örömmel elfogadott, és együtt ettünk. Éreztem, hogy nagyon bírom ezt a lányt. Reméltem, hogy jóban leszünk.

- Az a fura- kezdtem bele. - Hogy fogalmam sem volt róla, hogy velük kell laknom. Tegnap este Minhyuk berontott hozzám, hogy jöjjek el velük valahova ma- illetve ő próbát mondott, na mindegy-, és otthagyott. Erre ma reggel mire kelek fel? Hét srác ül nálam a nappaliban! Illetve hat, mert a hetedik azzal van elfoglalva, hogy engem basztasson. Aztán most meg- sóhajtottam.

- Biztos te leszel az új koreográfus- mosolygott JiHwan.