Kocsi

- Hah! Mehetünk?- pattant fel Jiho.
- Már megint rohanhatnékod van, hyung?- nyöszörgött P.O. - Sose bírsz a seggeden ülni nyugton! Állandóan csak menjünk már, mehetünk?, csináljuk, essünk túl rajta, blablablaaa!
A többiek helyeslőn bólogattak. Én meg vihogtam. Há! Megszívtad öcsém! Illetve bátyám, mert mégiscsak idősebb nálam... De az most lényegtelen. Unottan támaszkodtam a falnak, és vártam, hogy mikor fejezik be. Sajnos úgy látszott, hogy ez nem fog bekövetkezni...
- Menjünk már!- csattantam fel. - Még haza akarok menni becsomagolni, ha már veletek kell laknom- morogtam.
- Én már becsomagoltam neked- jelentette ki Minhyuk büszkén.
Elsápadtam. Azt a....fúúú...ez turkált a cuccaim között?! És a fehérnemű?!! Áááá, a pasiknak ehhez nincs érzékük...
- Nem érdekel, haza akarok menni csomagolni- makacskodtam. - Te ehhez nem értesz! Biztos valami otthon hagytál...
- Nem is igaz! Még a szekrényed felső polcát is feltúrtam!
Huhh, akkor legalább a kedvenc gönceimet elhozta...meg vagyok mentve!! Halleluja!
- Akkor menjünk végre!
- Te is kezded? Komolyan, Zicoval tök jó házaspár lennétek- folyt le a székről Kyung.
Jihoval egymásra meredtünk, és egyszerre fintorodtunk el.
- Soha!- mondtam ádázul.
- Kizárt- puffogott ő is. - Ezerszer inkább a halál, mint hogy ilyen feleségem legyen!
- Hah!- csattantam fel. - Mert te aztán szent vagy, mi? Messze jársz te attól- fújtam fel magam. Dühösen indultam kifelé az épületből- ezúttal elkerülve a vasajtót. GiGi jött utánam. A kijáratnál megöleltük egymást, odaadta a telószámát, én meg kiléptem a friss levegőre. Végre! Horror lesz az életem...Mit vétettem a sorsnak, hogy be akar hozzájuk költöztetni? És egyáltalán...minek? Otthonról is tudok járni dolgozni...másrészt viszont az, hogy azt csinálhatom amit szeretek, és amiben jó vagyok, ráadásul fizetnek is érte, az fantasztikus. De...de..nyaajjjj! Nem igazságos az élet- nyafogtam. A limuzin pont akkor gördült be, a lehúzott ablak miatt megismertem a sofőrt. Kedvesen rám mosolygott, én pedig beszálltam hozzá.
- Az úrfik?- kérdezte.
- Szarok rájuk, kérem vigyen a lakásomhoz. Majd visszajövünk értük- szabadultam meg a borzalmas tűsarkútól. Fájó talpamat masszíroztam, végül hátradöntöttem a fejem, és bámultam kifelé az ablakon. Olyan sok minden történt egyetlen nap alatt! És az egészet..JoungRa-nak köszönhetem. Lényem egyik része visongva megszorongatta volna, hiszen végre találtam munkát, anyám nem fog cseszegetni. A másik pedig nekiesett volna, hogy jó alaposan elagyabugyálja. Nem tudtam volna megmondani, hogy melyik érzés az erősebb, de egy darabig jobb ha nem találkozunk. És akkor ott van HeeChang...fel kéne hívnom a barátnőmet. Sóhajtva tárcsáztam a számot, de kicsöngött, és nem vette fel. Hol a fenében lehet, hogy nem veszi fel? Mindegy. Ahogy a kocsi megállt a ház előtt, kipattantam és felrohantam a szobámba. Ahogy gondoltam, Minhyuk megfeledkezett a fehérneműről. Felcipeltettem a sofőrrel a bőröndöt, ami gyakorlatilag kongott az ürességtől, csak a kedvenc ruháim voltak benne. Azok is galacsinban. Sóhajtva összepakolásztam, és választottam magamnak egy kényelmesebb ruhát, ezt a kisestélyit pedig elraktam, hogy majd holnap visszaviszem. Mikor megszabadultam a sminktől is, sokkal jobban éreztem magam. Komótosan főztem magamnak egy kávét, és a pasast is megkínáltam. Illetve inkább srácot, mert velem egykorúnak néztem.
- Kérsz?- nyújtottam felé a bögrét.
- Aha, kösz- mosolygott, és felhajtotta az egészet.
Az órára pillantva elégedett vigyorral nyugtáztam, hogy kellően felhúztam már Zicot.
- Mehetünk- mostam el a poharakat, és visszaszálltunk a kocsiba.
A limuzin kellemes lassú tempóban ment, én pedig teljesen jól elvoltam a sráccal. Kiderült, hogy JaeHyungnak hívják és alig idősebb nálam.
- Wow! És hogy hogy ezt a...szakmát választottad?- mosolyogtam.
- Csak úgy- vont vállat nevetve, majd leparkolt az épület előtt. Ahogy sejtettem, Jiho feltépte az ajtót, és gyilkos szemekkel méregetett.

- Hol a francban voltál?!- förmedt rám mérgesen. - Fél órája várjuk ezt a hülye kocsit!
- Mondtam, hogy haza akarok menni összepakolni- válaszoltam közömbösen. - Minhyuk, nekem volt igazam, nem csomagoltál be szinte semmit!- háborogtam. Hyukkie bűnbánó arccal szállt be mellém.
- Bocsesz...
- Nem haragszom dilis- nyújtottam nyelvet.
Nem úgy Zico! Na őt aztán rendesen felhúztam, mert idegesen dobolt ujjaival az ülésen, és másodpercenként egy “megöllek” pillantással jutalmazott. Nagyon jól szórakoztam rajta. Milyen kis pukkancs! A többiekkel viszont egész jól elvoltam.
- És Minnie hol fog aludni?- kérdezte Kwoonie.
- Ez egy jó kérdés- tűnődött Jaehyo. - Alhatsz velem- vetette fel.
- Haver, te felül alszol, az úgy nem lesz oké- fintorgott Kyung. - Le fogod lökni...ráadásul reggel úgy ébredsz, mint egy bolha.
Felnevettem.
- Hé! Kikérem magamnak!
- Ki is kapod- röhögött Taeil. - Igaza van!
- Én elleszek a földön is- próbálkoztam volna, de Minhyuk közbevágott.
- Majd te alszol Zico mellett az én ágyamban, és én majd leköltözöm a földre.