Sok(k)

- Ez mindig ilyen?- puffogtam inkább csak magamnak. Alig értünk ki a ház elé, azt hittem elájulok. Ez most komoly?! Egy limuzin?!  Hát én ebbe be nem ülök! A nagy csodálkozásban megálltam, és tátott szájjal meredtem a fekete szépségre. Közben a többiek kuncogva megkerültek és beszálltak, én még mindig csak álltam.
- Gyere- mosolygott rám kedvesen az egyik srác. Az álmos.
- Oké...köszi, öhm...
- P.O. De inkább Jihoon- segített ki vigyorogva, és kinyitotta nekem az ajtót. Sóhajtva bevágódtam Kyung és Jaehyo közé.
- Jó lenne, ha megtanulnád a neveket, amíg odaérünk- gúnyolódott Zico.
- Én nem tudom te miért vagy híres- csattantam fel. - Még egy ilyen bunkó emberrel életemben nem találkoztam!- háborogtam. - Mindig csak az érdekel, hogy veled mi van! Bezzeg az én nevem egyikőtök sem tudja- morogtam.
Zico kissé megszeppenve ücsörgött a helyén, és döbbenten méregetett. Reméltem, hogy nem voltam túl durva...Kibámultam az ablakon, és a szám szélét kezdtem rágcsálni. Kissé kényelmetlenül éreztem magam, mert tudtam, hogy hét szempárból négy még minimum engem bámul.

- Khm...- törte meg a csendet UKwoon. - Mindjárt ott vagyunk.
- Hova is jöttünk tulajdon képpen?- kérdeztem.
Arra számítottam, hogy Jiho most le fog hurrogni, hogy már ezerszer elmondta, csak nem figyeltem, de meglepetésemre csöndben maradt. Meg se szólalt.
- Egy...interjúra.
- Aha...és ezért Én minek kellettem? Nem is értem ezt az egészet...Minhyuk beállít hozzám az éjszaka közepén, és elviszi a lakáskulcsom...de ennek mi értelme van?- néztem kérdőn az említettre.
- Hát..mondtam már, nem? Jól táncolsz- mosolygott kényszeredetten.
- Jó, és az interjúra miért hoztatok el?
- Mert utána hozzánk megyünk- vigyorgott Taeil. - Ott fogsz lakni egy darabig.
- Taeil!!! Kikotyogtad!!!- mérgelődött Jaehyo. - És még hogy ÉN vagyok pletykás!!! Pedig mondtuk, hogy ne mondd eeeeel!- nyafogott.
Én meg sem bírtam szólalni. Elképedten meredtem rájuk. Hogy MIT fogok csinálni?! Ez most komoly?! Ki van zárva! Én nem fogok velük lakni!
- T-tessék?- hebegtem. - Miért? Mi? Hogy? Mikor?
- Igen, velünk fogsz lakni- nézett Kwoonie mérgesen Taeilre. - Mert...aish, majd később megbeszéljük, de most megérkeztünk- állt meg a kocsi, mire mind kipattantak. Én kábán ültem a helyemen, képtelen voltam felfogni a dolgokat. Mit akarnak tőlem? Nem inkább kérdezzük úgy...ŐK mit akarnak tőlem? Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy a sofőr rázogatására figyeltem fel.
- Kisasszony! Az úrfik nem fognak örülni! Menjen csak!
- Öhm..köszönöm- eszméltem fel. Kikászálódtam a limóból, és szép komótosan elindultam a hatalmas épület felé. Azt se tudtam hol vagyok, nemhogy miért!!! Kétségbeesetten beléptem az ajtón, ahol azonnal megpillantottam a srácokat. Szerencsére senki nem volt rajtunk kívül az előtérben, de kintről jó hangos visítást lehetett hallani.
- Hol voltál?- pillantott meg Zico. - Oké...most szóltak, hogy van húsz percünk kezdésig. Addig...mutatkozzunk be egymásnak- vigyordott el.
Mivel még mindig “kissé” sokkos voltam, nem szóltam semmit csak bólogattam.
- Woo JiHo- hajolt meg illedelmesen. - Zico.
- Öhm...- kezdtem volna bele a nevembe, de elém ugrott egy másik.
- Pyo Jihoon, P.O- hajolt meg ő is.
- Park Kyung!
- Kim UKwoon!
- Lee Minhyuk!
- Lee Taeil!
- Naaaa, én akartam az első lenni! Ahn Jaehyo- biggyesztette a száját a srác.
- Na és te?- vigyorgott Minhyuk.