Ruha

- Hogy micsoda?- kaptam fel a fejem. Én már meg sem lepődöm...Ki tudja, még az is lehet hogy csak szobalénynek kellek oda...

- Jah, nincs koreográfusuk, és Cho PD azt mondta szerezzenek egyet. Gondolom megnyerted őket.

- De ezért miért kell velük laknom?- értetlenkedtem. - Teljesen fölösleges! Otthon is tudtam volna lenni- puffogtam.

- Hol is laksz?

Elmagyaráztam, hogy hogy lehet hozzám eljutni, mert elég bonyolult, látszott hogy GiGi is alig érti meg.

- Hát...mert gondolom így könnyebben magukkal tudnak vinni. Ráadásul Zico néha lusta mint a tök, szóval van hogy az utolsó pillanatban jön rá, hol is áll a feje.

- Értem- nevettem. - Nem iszunk meg egy kávét?- kérdeztem hirtelen. - Reggel Jiho elvette az enyém...

- De, persze, mehetünk- mosolygott, és beszélgetve elindultunk.

- Ott vannak jobbra a mosdók, és itt dolgoznak a sminkesek. Ott veszik fel az adásokat, és itt van a büfé- mosolygott. Megvettük az italt.

- Nem akarsz itt dolgozni? Tényleg jó lenne...együtt sminkelhetnénk- jegyezte meg. - Lehetnénk barátnők is- nézett rám nagy szemekkel.

- Jó ötlet- vigyorodtam el, és megöleltük egymást. Hirtelen eszembe jutott JoungRa. Aish...majd felhívom ha hazaértem- hessegettem el a gondolatot. GiGi-vel visszafelé indultunk, amikor megpillantottam a srácokat. Ott ültek egy kis kanapén, a műsorvezetők velük szembe, és kérdezgették őket. Valami ritka ronda fazon vigyorgott ott mögöttük. Na, ezt se akarom többet látni! JiHwan mellém lépett, úgy néztük a srácokat és hallgattuk a beszélgetést.

- GiGi- súgtam.

- Hmm?

- Ki az a rondaság?

Barátnőm majdnem felvidított a röhögéstől, úgy kellett befognia a száját. Rázkódott a válla, és rámlötybölte a kávéját.

- Hé!- csattantam fel, aztán a kamerás rosszalló pillantását látva inkább befogtam. - Vigyázhatnál!- suttogtam mérgesen.

- Bocsi- törölte meg a szemét. - Az kérlek Cho PD.

Komoly arccal néztem rá, aztán halványan elmosolyodtam és nagyokat pislogtam.

- Fingom sincs, hogy az ki, de nem is érdekel- mosolyogtam tovább.

JiHwan majdnem meghalt. Odasúgta, hogy elmegy mosdóba, mert tönkre fogja tenni a műsort, és elslisszolt. Én csak kortyolgattam a kávém, és a falnak támasztottam a fejem. Hallgattam, amit beszélnek a többiek. A szemeim végigjártak a fiúkon, és akaratlanul is elmosolyodtam. Szerettem őket, na! Akkor is ha ennyire hülyék szegénykék...

- És meséljetek fiúk, hogy álltok a koreográfus kereséssel?- nevetett a riporter.

- Hát, már megtaláltuk- vigyorgott sokat sejtően Zico. Kivillantotta hófehér fogait. Tovább figyeltem, és ittam egy kortyot a kávémból. Hah! Na kíváncsi leszek mi lesz itt...

- Tényleg?- kérdezte Taeil bambán, mire Jaehyo fejbevágta hátulról.

- Igeeeen- nyomta meg erősen a szót. A közönség felnevetett, és ők csak zavartan vigyorogtak.

- Taeil, sötét vagy- vágta a fejéhez Minhyuk vihorászva. - Én találtam meg- büszkélkedett.

Kyung gyilkos pillantást lövellt felé, amolyan “jobbhabefogod’ fejjel. Elvigyorodtam.

- Ohh, tényleg?- kérdezte a rondaság.

- Ja- húzta be a nyakát a srác.

- És lányt vagy fiút találtatok?- hangzott el az újabb kérdés.

A srácok zavartan összenéztek, csak hallgattak. Látszott, hogy nem akaródzik nekik válaszolni. Kwoonie a száját rágta, P.O zavartan nézelődött, a többiek meg Jiho-ra meredtek.

- Ööö...izé...majd kiderül- vigyorodott el végül sejtelmesen.

Összeszűkült szemekkel szuggeráltam, hogy rám nézzen. De amikor ez megtörtént, azt hittem összesem. Az az imádnivaló mosoly az arcán azokkal a szemekkel! Omoooo! Minden esetre a maszkom megmaradt, és felvont szemöldökkel meredtem rá, mire csak elvigyorodott.

- Cho! Minnie, gyere már!- hallottam a hátam mögül hirtelen, majd JiHwan megragadta a karom és maga után kezdett ráncigálni. Majdnem hasra estem többször is, mire végre kiértünk a folyosóra.

- GiGi! Mi van?- rémüldöztem. - Mit csináltál?!

- Semmit...csak...FELVETTEK!!!- visított és a nyakamba ugrott, mire magamra borítottam a kávét. - Omooo, ne haragudj- mondta bűnbánóan.

- Öhh...semmi baj..de...kit vettek fel és hova?- törölgettem magamról a kávét.

- Téged te dinye! Ide! Dolgozni! Nyuuuwíííííí!- sipított és újra a nyakamba ugrott. Erősen magához szorított, én meg levegő után kapkodva próbáltam kényelmes pozíciót találni. Persze nem igazán sikerült, dehát ez van.

- Öhh....JiHwan...nem...kapok...rendesen...levegőt- szuszogtam nagyokat.

- Ohh, bocsesz- eresztett el. - Jól vagy?

- Persze...kissé kávésan- vigyorogtam, mire elpirult.

- Gyere, keresünk neked valami ruhát- húzott maga után. Belslattyogtunk oda, ahol az előbb sminkeltünk, de barátnőm nem állt meg, hanem hátravitt a ruhákhoz. Azt hittem elájulok! Nekem is sok cuccom volt, na de kérem! Ennyi rucit!

- Hűű- tátottam a szám. Mindegyik le volt takarva ilyen védővel, ezért nem láttam őket. Csak hogy sok van belőle...

- Ezt vedd fel- nyomott a kezembe GiGi egyet a sok közül. - Előre is bocs...- tolt be az öltözőbe. Meglepetten nyitottam ki a fóliát, és legszívesebben ordítottam volna.

- JIHWAN!

- Sorry sorry- kukucskált be. - Csak ilyen van- harapta be a száját.

- De...de...ez....ez egy estélyi!!! Koktélruha! Ezt te sem gondoltad komolyan!- hitetlenkedtem.

- Naaa, légysziii! Utána kisminkellek és megcsinálom a hajad! És bemehetsz a főnökhöz bemutatkozni- nézett boci szemekkel. Sóhajtva adtam be a derekam. Morgolódva belebújtam a sötétkék, rövid kis ruhába, ami alig takart valamit. A hátam például teljesen szabadon volt hagyva.

- A fenébe is GiGi, jobb ruhát nem találtál?!- morogtam. - Ezt nem hiszem el...tiszta gáz...engem innen ki nem ráncigálsz!- ellenkeztem.

- Cho, ne csináld! Gyere már! Hadd nézzelek!