Otthon, édes otthon...

- Még mit nem!- csattantunk fel egyszerre Jihoval. - Nincs az a pénz!
UKwoon egy “mileszmégitt” pillantással méregetett minket, majd kajánul elvigyorodott. Én zavartan kibámultam az ablakon, az arcom lángolt. Előbb halok meg! Jó, mondjuk ugyan ezt mondtam mielőtt elmentem volna a BlockB koncertre is, szóval minden bizonnyal kénytelen leszek belemenni...Sóhajtottam egyet, és csak fél füllel hallgattam a vitájukat.
- Felejtsétek el!- tiltakozott a leader. - Kizárt!
- Hyung, ne csináld már!- nyavajgott P.O. - Kibírod! Örülj neki, hogy van aki megtanít táncolni!

- Tudok táncolni- morogta. - Nem is értem miért mentem bele, hogy Őt hozzad, Minhyuk- villant a szeme az említettre, aki fülig vörösödött.
- Én is itt vagyok- csattantam fel. - Egyébként meg egyetlen szavadba kerül, hogy hazahúzzak- szórtak szikrákat a szemeim. - Úgyis elegem van belőled már most! De érdekes én el tudlak viselni téged- morogtam.
Zico hallgatott. Láthatóan nem tetszett neki, hogy igazam van, de nem szólt semmit.
- Helyes- biccentettem, és kiugrottam az éppen lefékező kocsiból. Kiráncigáltam a dögnehéz bőröndömet a csomagtartóból, és elkezdtem magam után cipelni. Uhh! Ezt jól megpakoltam...
- Segítsek?- vette volna el a kezemből vigyorogva P.O, de csak megráztam a fejem, és körbenéztem.
- Öhhh...merre is?
- Jobbra- kezdett el tolni Kyung az ajtó felé. A kulcsok UKwoonnál voltak. Illetve...
- Hol a francban vannak a kulcsaim?- szitkozódott. - Nem találom!
- Azt ne mondd, hogy elhagytad- nyögött fel Zico. - Találd meg!
Unottan néztem, ahogy mind feltúrják Kwoonie pulcsiját, végigtapogatják a nadrágját, a pólóját az övét, és bosszúsan nézelődnek. Végül elvigyorogtam magam. Nem bírtam ki! Olyan nevetségesek voltak...
- Mit vigyorogsz?- morgott Minhyuk, aki már ezredszerre rázogatta barátja pulóverét. - Segíthetnél...
- Majd ha fagy- röhögtem, és odébb toltam Jaehyo-t az ajtó elől. Óvatosan beillesztettem a kulcsot a zárba, és voilá!
- Teeeeee! Nálad volt?!- háborgott UKwoon.
- Minhyuknak köszönd! Ő is lenyúlta az enyém- vontam vállat.
- Hah- morgott, de nem mondott többet. Befurakodott elém, aztán Hyukkie és Taeil is odébb taszigáltak, hogy bejussanak a házba. P.O rámvigyorgott, és ő is átlépett fölöttem. Zicoról ne is beszéljünk...
- Éljen a lovagiasság!- kászálódtam fel a földről. Sajnos megbotlottam a táskám pántjában, és majdnem hátra vágódtam, amikor Kyung elkapott. - Köszi- sóhajtottam.
- Nincs mit. Menj csak- engedett előre mosolyogva.
Legalább élnek még rendes pasik- gondoltam magamban. Bent viszont azt hittem elájulok! Ekkora kupit, szűz anyám! Mi ez?!
- Ejha- csúszott ki a számon. - Ti aztán nem a rendszeretetekről vagytok híresek- csippentettem az ujjaim közé egy használt, vagy éppen csak gyűrött alsógatyát.
- Hé! A gatyám!- vette ki a kezemből UKwoon. - Hagyd békén!
- Minek hagyod szét?!- csattantam fel. - Hess! Rakj rendet- vezényeltem. - Ilyen kupiban elfelejthettek!
- Bárcsak- morgott JiHo, mire adtam neki egy taslit. - Áú! Ezt most miért kaptam?!
- Bunkó- fújtam, és a kezébe nyomtam egy adag szennyest. - Mosd ki! Jaehyo, te takaríts fel! P.O vasalj! Kyung, te..öööhh...tied a fürdő, Taeil konyha, Kwoonie a szobákat pucold ki. Minhyuk, te menj el bevásárolni, hogy főzhessek!
- És Te mit csinálsz?- vonta fel a szemöldökét Zico.
- Körbenézek aztán kipakolok aztán kaját Nektek- nyomtam meg a szót-, és segítek akinek kell- förmedtem rá.
Amíg mindenki a neki kijelölt feladatot csinálta, én szétnéztem. Látszott, hogy srácok laknak itt, ekkora kupit már régen nem láttam. A szobák alapvetően viszonylag rendesek voltak, de a ruhák meg a szétdobált szennyes nem tetszett. Kupacokat gyűjtöttem, és ha a leader szembejött velem a kezébe nyomtam egyet-egyet- naná hogy nem tetszett neki...
Sóhajtva pakoltam ki a táskámból a szekrénybe. De fél úton rájöttem, hogy minek pakoljak ki? Vissza az egész...

- Chooo-miiiiin!
- Mivan?!
- Segíts!
Sóhajtva trappoltam ki a nyafogó maknae-hoz, aki vasalóval a kezében álldogált. Tanácstalanul pillantott fel rám, én meg a karomat keresztbe fonva a mellkasom előtt a falnak támaszkodtam.
- Mi az?- kérdeztem.
- Izé...hogy működik ez a cucc?
- Nem tudod használni a vasalót?- mosolyodtam el.
Zavarba jött szegény, mert a füle lángolt. A padlót fixírozta, nem nézett rám. Olyan édes volt! Ellöktem magam a faltól, és kivettem a kezéből.
- Bedugod- mutattam-, és utána minden oké! Vasalsz- böktem a nadrágra.
- De hogy?- rágta a száját.
Leültettem a földre, és mögé guggoltam. Megfogtam a kezét, és mutattam, hogy mit hogyan csináljon. Három közös ruha után már ment neki.
- Így ni- mosolyodtam el elégedetten, és felálltam.
- Köszi- dudorászott.
A fürdő felé indultam, hogy megnézzem Kyung és Jiho hogy boldogulnak. A leader tanácstalanul álldogált a mosógép előtt, a másik meg derékig a kádban, pucolt.
- Kyung! Ez hogy működik?
- Honnan tudjam?
Óvatosan bekukucskáltam, de egyikük sem vett észre.
- Segítsek?- nevettem fel, mikor már öt perce bénáztak.
- Jesszus Minnie!- kapott a mellkasához Zico. - Ne ijesztegess...inkább segíts!
- Kérd szépen.
- Mi?
- Kérd szépen- ismételtem meg.
- Légyszi segíts- forgatta a szemeit.
Elfintorodtam, és a mosógéphez léptem. Csavargattam a gombokat, gyorsan beállítottam az egészet, és voilá, készen is volt. Jiho minden mozdulatomat szemöldök ráncolva nézte, hogy megjegyezze. Mikor megfordultam összefejeltünk annyira közel hajolt, hogy lássa amit csinálok.
- Bocs- masszíroztam a homlokom.
- Köszi- mosolyodott el.
- Hihetetlen, tudsz mosolyogni is- kerültem ki és visszasiettem a nappaliba.