Dal

Az éjszakám kellemesen telt, bár nem mondhatnám, hogy bármire is emlékeznék. Kiütöttem magam. Totálisan. Reggel kényelmesen az oldalamra fordultam, és óvatosan kinyitottam a szemem.
- Jesszusmária!- ültem fel hangtalanul sikítva, ugyanis Zico arca pár centire volt csak az enyémtől. A karja állásából utalva álmunkban összebújtunk. Ezek szerint Minhyuk nem viccelt, mikor azt mondta, hogy megkapom az ágyát...
Ahh, remek. Vajon beszéltem alvás közben? Szoktam néha, de...remélem, hogy most nem tettem. Kómásan kászálódtam ki a takaró alól, és kicaplattam a konyhába. Senki sem volt még ébren. Szupiiii! Enyém a háááz! Vigyorogva néztem körbe az egész házban. Olyan kis otthonos volt, főleg, hogy rendet raktunk. Hogy fogom én itt kibírni amúgy?- tűnődtem. Sehogy- jutottam következtetésre. Ma még dolgoznom is kell...Hányra is kell bemennem? Azt hiszem még van úgy kb másfél órám kezdésig...és délután a fiúknak tartok próbát. Főztem magamnak egy bögre kávét, és azt kortyolgatva kiválasztottam magamnak egy jó kis ruhát, amiben ma megyek.
Éppen a konyhában csináltam reggelit a fiúknak és magamnak, amikor valaki befogta hátulról a szemem. Kissé megugrottam, mire egy kuncogás volt a válasz.
- Naa, eressz el akárki is vagy- nevettem én is.
- Találd ki ki vagyok- suttogta rejtélyesen.
- Hmm...P.O?
- Taláááált- kuncogott a kis maknae, és elengedett. Mosolyogva néztem rá, és a kezébe nyomtam egy tál rament.
- Jó étvágyat- tettem tálcára a többit és az asztal felé egyensúlyoztam. - A többiek fenn vannak már?
- Öhm...asszem Kyung és UKwoon hyung felkeltek már, de nem vagyok benne biztos, hogy a többiek is- tömte befelé a kaját. - Hmm, ez nagyon finom! Köszi- vigyorgott.
- Nincs mit- trappoltam be a szobába. Jaehyo ásítozva nyújtózkodott, Minhyuk és Taeil aludtak, Kyung és Kwoonie akkor másztak ki az ágyból, Zico pedig...
- Hol van JiHo?- néztem körbe meglepetten, majd felráztam Hyukkie-t. Taeil kiütötte magát, semmi életjel. - Taeil! Taeil! Kelj már fel!- ráztam.
- Még öt perc- motyogta.
- Oké. De kinn van a reggeli az asz...
- Megyeeeek!- pattant fel és kirohant. Zavartan bámultam utána, aztán csak felkuncogtam. Dilisek... Visszasiettem a konyhába, és a pultnak támaszkodva enni kezdtem. Nem bírtam ki mosolygás nélkül, ahogy lassan asztalhoz ültek és laposakat pislogva reggeliztek.
- Jó reggelt- lépett be nyújtózkodva JiHo, és leült ő is. - Húú, reggeli...köszi- vetett rám egy gyors pillantást.
- Fejlődsz- mormogtam az orrom alatt, de titokban örvendeztem, hogy sikerült kicsikarnom tőle egy köszi-t. Elmostam a tányérom, és elvonultam a fürdőbe. Vacakoltam egy sort a hajammal meg a sminkemmel, de sikerült szalonképes embert varázsolnom magamból. Gyorsan elpakoltam magam után, és kiléptem az ajtón.
- Hééé! Mit csináltok?- néztem Kwoonie-ra és Jaehyora, akik a földön birkóztak. Mint az ovisok!
- Semmit- röhögtek. - Csak...port törlünk!
- Pizsamában? Hülyék- kerültem meg őket. Felkaptam a táskám, és elindultam kifelé.
- Hova mész?- szólt utánam Kyung.
- Dolgozni. Ebéd a hűtőben, délután találkozunk a próbateremben- mosolyogtam rájuk, és elindultam.

A délelőttöm nem telt valami mozgalmasan. GiGivel egész nap együtt lógtunk, nevettünk, beszélgettünk és kisminkeltünk néhány emberkét, aki interjúra jött. A SISTAR-os csajokkal nagyon jól összebarátkoztam, Borával és Hyorinnal különösen.
- Huh- ültem le az egyik székre a negyedik banda után. - Elfáradtam- panaszoltam barátnőmnek. - És délután még próbám lesz- nyöszörögtem.
- Naa, ne aggódj- nevetett. - Figyelj, a srácokkal nem olyan nehéz, gyorsan tanulnak. Bár..ha megtanítod a táncot Kwoonie-nak, akkor ő segít neked- javasolta.
- Az lesz- sóhajtottam. - Kíváncsi vagyok mire fogunk jutni.
- Hogy álltok Zicoval?- ült le mellém.
- Áhh, sehogy- legyintettem. - Kölcsönösen idegesítjük a másikat- fújtam. - Hogy fogjuk kibírni mi együtt...
- Naa, szerintem még lehet köztetek valami- vigyorgott rejtélyesen. - Barátság..vagy még több...
- Meghalsz!- néztem rá fenyegetően. - Szívd vissza, de gyorsan!
- Mi? Eszemben sincs! Minek?- röhögött.
- JiHwan! Ne akard, hogy megöljelek!
- Jó, oké, akkor utáljátok egymást- vont vállat. - De azért...
- GiGi!
- Jó, oké befogtam...
Szóval...a végén nevetve búcsúztunk el, én pedig a táncterem felé vonszoltam magam. Ha azt mondom, hogy nem volt kedvem az egészhez, akkor nem mondok semmit. Inkább... k*rvára nem volt kedvem hozzá. Sóhajtva nyitottam be a terembe, ahol először nem láttam senkit. A srácok egyértelműen ott voltak, hiszen a cuccaik szétdobálva a földön és a padokon, de nem láttam hogy hova mentek. Lepakoltam az öltözőben. Amikor kiléptem, belefejeltem valakibe.
- Ohh! JiHo! Te itt?- lepődtem meg. - Hol vannak a többiek?
- Lementek kávézni- vont vállat, és egy köteg papírral a kezében leült a padra. A kezében ceruzát tartott, azt rágcsálta. Láthatóan nagyon gondolkozott valamin. Leültem mellé, és közel csúsztam hozzá, hogy lássam mit csinál.
- Mindig ilyen kíváncsi vagy?- mordult rám, mire egyből odébb ugrottam pár centit.
- Nem- durciztam be. - Csak érdekel, hogy mit csinálsz- húztam fel az orrom.
- Dalszöveget írok- lepett meg.
Persze, sejtettem, hogy ő szokta írni a dalokat, mégis meglepődtem. Elgondolkoztam, hogy milyen dalokat is hallottam már a BlockB-től, de sajnos arra kellett kilyukadnom, hogy a Freeze-n kívül semmit. Hát ez ciki. Pedig velük lakom. Jobb ha ezt nem hangoztatom- haraptam be a szám. Legszívesebben kérdések százezreit zúdítottam volna Zicora, de gondoltam, hogy megint rám förmed vagy undokoskodik egy sort, úgyhogy inkább csendben maradtam. Szórakozottan bámultam a cipőm orrát, elmerültem a gondolataimban. Amik leginkább a koreográfia körül forogtak.

- Mi az?- riasztott fel a leader.
- Öhm...semmi- válaszoltam zavartan. - Mert?
- Hát...azt hittem ha már megkérdezted mit csinálok, beszélni fogsz- mosolygott kínjában.
- Ohh- lepődtem meg. - Miről kéne beszélnem?
- Nem tudom...elolvasod?- tolta az orrom alá a papírt.
Az első gondolatom az volt, hogy anyám de rondán ír. Alig bírtam elolvasni a szavakat, tiszta macskakaparás volt az egész. Szemöldök ráncolva böngésztem a lapot, de sehogy sem tudtam elolvasni a címét.
- Ne haragudj, nem tudom elolvasni...ide mit írtál?- meresztettem a szemem a címre. Banyek, mi lesz később, ha most alig látom?
- Nillili mambo- hajolt közelebb, hogy lássa mire gondolok. - Elég rondán írok- vigyorgott.
- Hát egy kicsit- próbálkoztam a továbbiak megfejtésével. Semmit nem értettem belőle. Komolyan! Semmit. Csak krikszkrakszokat láttam és radírnyomokat...gwä, na kösz...
- Add ide, majd én- kapta ki a kezemből mikor látta, hogy nem boldogulok. - Haha! Yeah, BBC, kövess engem! Ugrálj így, eh eh, Ugrálj így! BlockB a házban, Z-nek és a pop idejének hivatalosan most már vége, Viszlát srácok! Sziasztok hölgyek...A határozott srácok visszatértek, bbarabbarabap, fújjátok a trombitákat, Be kéne melegítenünk egy kicsit? Húzzátok fel magasra a horgonyokat, Minden rossz táncosnak merev teste van, figyelj és tanulj, boom chika, ritmus ah!
Olyan rappet lenyomott ott nekem, hogy csak tátottam a szám. Woooooow! Láthatóan elégedett volt magával, hogy ennyire lenyűgözött, mert széles vigyor terült szét az arcán.
- Vélemény, hölgyem?
- Hú- nyögtem ki nagyokat pislogva. - Ez..Hú!- ismételtem meg. - Ez nagyon jó- vigyorogtam én is. - Folytatást is kérek majd!- nevettem.

Zico

- Ohh...oké. Ott találsz törölközőt, ha nincs- bökött fejével a szekrény felé. Tudomásul vettem, és elvonultam a fürdő felé. Útközben előkotortam a pizsamám a táskámból és magamra zártam az ajtót. Hátammal a falnak dőltem, és próbáltam megemészteni a mai napot. Most éreztem csak 
magam igazán szarul. Fájt a fejem, émelyegtem és...szerintem sokkot kaptam. Gondoljatok csak 

bele! Hány lány lenne a helyemben, hányan kívánnák, hogy ezekkel a fiúkkal lakjanak, sőt, önként és dalolva még plusz házimunkát is csinálnának! Én meg...belecsöppenek egyetlen nap leforgása alatt! Ráadásul a hátam közepére kívánom az egészet, és semmi kedvem Mr Nagyképűvagyokkal egy házon osztozni, meg...brr, főleg nem mellette aludni! Hah, micsoda szégyen.
Világ életemben furcsa voltam. Utáltam a hírességeket- persze voltak kedvenceim meg minden, de nem lettem megszállott. Sajnáltam őket, hogy olyan fáradtak, de mégis mosolyognak és hülyét csinálnak magukból egy csomószor.
- Kész vagy már?- zökkentett ki a gondolkozásból a kopogás. Ki más lehetett volna, mint Zico?
- Nem, még el sem kezdtem- válaszoltam őszintén, csakhogy bosszantsam.
Nem szólt semmit, szerintem visszament lefolyni a kanapéra. Bemásztam a kádba, lezuhanyoztam, hajat mostam satöbbi satöbbi. Mikor már felvettem a pizsamámat és éppen a hajammal babráltam megint kopogtak.

- És most kész vagy?
- Miért érdekel?- kérdeztem alig érthetően mert a számban volt egy csatt.
- Na vajon?! Hegyet akarok mászni! Szerinted? Be akarok menni! Ne idegesíts már!
- Szebben nem tudsz beszélni az emberrel?- morogtam és feltűztem a hajam. - Mi lesz veled este? Úgy alszom mint egy nindzsa- nyitottam ki vigyorogva az ajtót.
Bevallom őszintén, mindenre számítottam, csak arra nem amit láttam. Jiho ott állt közvetlenül előttem, és mivel lendületből léptem ki, az arcunk iszonyú közel került egymáshoz. De az még semmi...mert nem volt rajta póló! Egy szál nadrágban álldogállt előttem, vállán a törölközője, és arra várt, hogy beljebb léphessen. Természetesen egy kissé elpirultam zavaromban, hiszen erre nem számítottam, ezért gyorsan megkerültem.
- Minden oké?- kapta el a csuklóm.
Először aggódott értem a nap folyamán. Egy kicsit is. Ezzel csalt mosolyt az arcomra, mert hittem abban, hogy ő ilyen. Ilyen kedves és rendes, és nem olyan bunkó mint amilyennek mutatja magát.
- Persze- néztem bele a gyönyörű szempárba, és elmosolyodtam. - Mehetsz- toltam meg finoman a vállát.
Még egy hosszú percig engem fürkészett, utána becsukta maga mögött az ajtót. Csatlakoztam a srácokhoz, és leültem P.O és Minhyuk közé. Előbbi egy tál popcornt nyomott az orrom alá, és melegen rám mosolygott.
- Kérsz?
- Nem köszi- ráztam meg a fejem. A képernyőre meredtem, ahol valami idióta bunyós film ment. Nem igazán kötött le, csak jól esett, hogy vagyok. JoungRa járt a fejemben, és hogy nem veszi fel nekem a telefont. Mi lehet vele? Tudja már? Vagy nem? Észre sem vettem, hogy Jiho és Jihoon helyet cserélnek, és a kis maknae elmegy zuhanyozni. Annyira kimerített ez a nap, hogy a fejem akaratlanul is a leader vállára bicsaklott. Persze ennek nem voltam tudatában, csak...a lényeg, hogy nem bántam. Finom illata volt, és nem lökött le magáról. Talán mégse lesz annyira rossz. Talán...még talán közelebb is fog kerülni hozzám...
Ezekkel a gondolatokkal merültem Álomvilág gondtalan mezőire, Woo Jiho mellkasán.

Lustaság

Minhyuk pont akkor ért vissza kezében vagy húsz zacskóval. Épp az ajtóval bénázott, mikor elvettem tőle a csomagokat. Meglepetten nézett rám.
- Oh! Köszi...
- Nincs mit- vonszoltam a pakkokat a konyhába. Taeil kis köténykében a pultot sikálta. Amikor UKwoon kezében a porzsákkal belépett, hangosan felröhögött, és összegörnyedt a nevetéstől.
- Ne vihogj!- húzta fel az orrát a srác.
- De...te...haver....hogy...nézel...már...kii?!- vihorászott.
Én is elnevettem magam, és bepakoltam a hűtőbe, de elől hagytam ami kellett. Feltúrtam a konyhaszekrényt egy normális méretű edényért, majd nekiláttam a kajakészítésnek. Egész hamar elkészültem, Taeilt meg kizavartam teríteni. Addig magamnak csináltam salátát, és kitettem egy tálkába. Mikor bevittem a tálakat, és letettem mindenki elé a sajátját, mind kigúvadt szemekkel néztek.
- EZ mi?- kérdezte Jaehyo megpiszkálva a tésztát.
- Ennivaló- vágtam rá. Leültem Kwoonie és Minhyuk közé, elégedetten eszegetve a salimat.
- Én ezt nem eszem meg- jelentette ki Zico vernyogva. - Rendes kaját akarok!
- Édesem- csattantam fel. - Mikor ettél te utoljára házi kosztot? Valahogy nem nézem ki belőled, hogy pöttyös kis köténykében konyhatündér legyél- álltam fel, és vészjóslóan megindultam felé. Mérgesen nézett velem farkasszemet, mire a tálkájáért nyúltam. Felcsavartam egy kis tésztát a pálcikára. A saját számhoz közelítettem, majd egy váratlan pillanatban benyomtam a leader szájába a kaját. Prüszkölve tiltakozott, próbálta kiköpni, de nem engedtem.
- Edd meg!
Hirtelen megszűnt az ellenállás. Hátrébb húzódtam, kíváncsian fürkésztem.
- Ez finom- mondta meglepetten teli szájjal.
- Finnyás banda- mormogtam.
Mivel Jihonak hittek, mind nekiestek a tésztának- természetesen semmi nem maradt belőle. Ennyit a rossz szakácsnőről- gondoltam magamban. Inkább nem szóltam semmit sem, csak felálltam, és a tányéromat a mosogatóban elmostam. Mikor visszamentem már senki nem ült az asztalnál, a srácok videojátékoztak.
- Hé! Nehogy azt higgyétek hogy én majd mosogatok!- horkantam fel. - Majd ti! Én ugyan nem.
- P.O, mosogass el- utasította a maknae-t Kyung fel sem pillantva a tv-ből.
- Miért én? Miért nem UKwoon?

- ÉN?! Felejtsd el. Éppen művelődöm ha nem látnád- lapozott a könyvében. - Majd Jaehyo megcsinálja!
- Én nem érek rá. Éppen a zenei tudásomat bővítem- dugta be a fülét fülhallgatóval. - De úgy látom Zico ráér...
- Nem. Edzenem kell- emelgette a súlyzóit.
Dühösen fújtam egyet. Hát mindenki ilyen lusta disznó itt?! Morogva sarkon fordultam, és kivágtattam a konyhába. Minhyuk jött utánam.
- Majd én segítek- mosolygott rám aranyosan, mire megkönnyebbülten felsóhajtottam.
- Köszönöm- húztam én is felfelé az ajkaim, és a kezébe nyomtam a koszos tányérokat. - Én feltakarítok...mintha egy ólban lennék- fintorogtam, majd nekiláttam felseperni a morzsákat, tésztadarabokat, letöröltem az asztalt...egyszóval rendet raktam. Fél óra után elégedetten néztem körbe. Hyukkie még mindig az edényekkel szórakozott, én pedig mosolyogva léptem mellé. Kivettem a kezéből a tányérokat. Alig haladt valamit...hah, nem éppen házitündér, de legalább segített...
- Menj csak- nevettem.
- Köszi- vigyorodott el, és behúzott a szobába. Mosogatás után sóhajtva ballagtam a nappaliba, ahol a többiek ültek. JiHo már befejezte a súlyzózást, a kanapén döglött, P.O és Kyung videójátékoztak, Jaehyo zenét hallgatott, UKwoon olvasott, Taeil a telefonját nyomogatta, Minhyuk pedig...nem csinált semmit. Csak bámult ki a fejéből. Lehuppantam mellé.
- Mit csinálsz?- kíváncsiskodtam.
- Nézek.
- Miért?
- Mert fáradt vagyok.
- Nem is csináltál ma szinte semmit- jegyeztem meg.
- Csak keveset aludtam este- magyarázta.
- Ohh...
- Te mindig ilyen idegesítő vagy?- horkant fel Zico. Fél szemmel engem bámult, a másikat becsukta. Szinte lefolyt a kanapéról. Gyilkos pillantást lövelltem felé.
- Chh...fogalmam sincs, hogy mi hogy fogjuk kibírni együtt- vágtam a fejéhez. - Elviselhetetlen vagy!
- Te is- morogta.
Duzzogva meredtem a tévére, elhatároztam hogy akkor sem érdekel ez a seggfej. Inkább hozzá se szólok...azzal megelőzök mindent.
Hosszas semmittevés után elhatároztam, hogy elmegyek fürdeni. Felálltam.
- Hova mész?- kérdezte Taeil.
- Zuhanyozni...

Otthon, édes otthon...

- Még mit nem!- csattantunk fel egyszerre Jihoval. - Nincs az a pénz!
UKwoon egy “mileszmégitt” pillantással méregetett minket, majd kajánul elvigyorodott. Én zavartan kibámultam az ablakon, az arcom lángolt. Előbb halok meg! Jó, mondjuk ugyan ezt mondtam mielőtt elmentem volna a BlockB koncertre is, szóval minden bizonnyal kénytelen leszek belemenni...Sóhajtottam egyet, és csak fél füllel hallgattam a vitájukat.
- Felejtsétek el!- tiltakozott a leader. - Kizárt!
- Hyung, ne csináld már!- nyavajgott P.O. - Kibírod! Örülj neki, hogy van aki megtanít táncolni!

- Tudok táncolni- morogta. - Nem is értem miért mentem bele, hogy Őt hozzad, Minhyuk- villant a szeme az említettre, aki fülig vörösödött.
- Én is itt vagyok- csattantam fel. - Egyébként meg egyetlen szavadba kerül, hogy hazahúzzak- szórtak szikrákat a szemeim. - Úgyis elegem van belőled már most! De érdekes én el tudlak viselni téged- morogtam.
Zico hallgatott. Láthatóan nem tetszett neki, hogy igazam van, de nem szólt semmit.
- Helyes- biccentettem, és kiugrottam az éppen lefékező kocsiból. Kiráncigáltam a dögnehéz bőröndömet a csomagtartóból, és elkezdtem magam után cipelni. Uhh! Ezt jól megpakoltam...
- Segítsek?- vette volna el a kezemből vigyorogva P.O, de csak megráztam a fejem, és körbenéztem.
- Öhhh...merre is?
- Jobbra- kezdett el tolni Kyung az ajtó felé. A kulcsok UKwoonnál voltak. Illetve...
- Hol a francban vannak a kulcsaim?- szitkozódott. - Nem találom!
- Azt ne mondd, hogy elhagytad- nyögött fel Zico. - Találd meg!
Unottan néztem, ahogy mind feltúrják Kwoonie pulcsiját, végigtapogatják a nadrágját, a pólóját az övét, és bosszúsan nézelődnek. Végül elvigyorogtam magam. Nem bírtam ki! Olyan nevetségesek voltak...
- Mit vigyorogsz?- morgott Minhyuk, aki már ezredszerre rázogatta barátja pulóverét. - Segíthetnél...
- Majd ha fagy- röhögtem, és odébb toltam Jaehyo-t az ajtó elől. Óvatosan beillesztettem a kulcsot a zárba, és voilá!
- Teeeeee! Nálad volt?!- háborgott UKwoon.
- Minhyuknak köszönd! Ő is lenyúlta az enyém- vontam vállat.
- Hah- morgott, de nem mondott többet. Befurakodott elém, aztán Hyukkie és Taeil is odébb taszigáltak, hogy bejussanak a házba. P.O rámvigyorgott, és ő is átlépett fölöttem. Zicoról ne is beszéljünk...
- Éljen a lovagiasság!- kászálódtam fel a földről. Sajnos megbotlottam a táskám pántjában, és majdnem hátra vágódtam, amikor Kyung elkapott. - Köszi- sóhajtottam.
- Nincs mit. Menj csak- engedett előre mosolyogva.
Legalább élnek még rendes pasik- gondoltam magamban. Bent viszont azt hittem elájulok! Ekkora kupit, szűz anyám! Mi ez?!
- Ejha- csúszott ki a számon. - Ti aztán nem a rendszeretetekről vagytok híresek- csippentettem az ujjaim közé egy használt, vagy éppen csak gyűrött alsógatyát.
- Hé! A gatyám!- vette ki a kezemből UKwoon. - Hagyd békén!
- Minek hagyod szét?!- csattantam fel. - Hess! Rakj rendet- vezényeltem. - Ilyen kupiban elfelejthettek!
- Bárcsak- morgott JiHo, mire adtam neki egy taslit. - Áú! Ezt most miért kaptam?!
- Bunkó- fújtam, és a kezébe nyomtam egy adag szennyest. - Mosd ki! Jaehyo, te takaríts fel! P.O vasalj! Kyung, te..öööhh...tied a fürdő, Taeil konyha, Kwoonie a szobákat pucold ki. Minhyuk, te menj el bevásárolni, hogy főzhessek!
- És Te mit csinálsz?- vonta fel a szemöldökét Zico.
- Körbenézek aztán kipakolok aztán kaját Nektek- nyomtam meg a szót-, és segítek akinek kell- förmedtem rá.
Amíg mindenki a neki kijelölt feladatot csinálta, én szétnéztem. Látszott, hogy srácok laknak itt, ekkora kupit már régen nem láttam. A szobák alapvetően viszonylag rendesek voltak, de a ruhák meg a szétdobált szennyes nem tetszett. Kupacokat gyűjtöttem, és ha a leader szembejött velem a kezébe nyomtam egyet-egyet- naná hogy nem tetszett neki...
Sóhajtva pakoltam ki a táskámból a szekrénybe. De fél úton rájöttem, hogy minek pakoljak ki? Vissza az egész...

- Chooo-miiiiin!
- Mivan?!
- Segíts!
Sóhajtva trappoltam ki a nyafogó maknae-hoz, aki vasalóval a kezében álldogált. Tanácstalanul pillantott fel rám, én meg a karomat keresztbe fonva a mellkasom előtt a falnak támaszkodtam.
- Mi az?- kérdeztem.
- Izé...hogy működik ez a cucc?
- Nem tudod használni a vasalót?- mosolyodtam el.
Zavarba jött szegény, mert a füle lángolt. A padlót fixírozta, nem nézett rám. Olyan édes volt! Ellöktem magam a faltól, és kivettem a kezéből.
- Bedugod- mutattam-, és utána minden oké! Vasalsz- böktem a nadrágra.
- De hogy?- rágta a száját.
Leültettem a földre, és mögé guggoltam. Megfogtam a kezét, és mutattam, hogy mit hogyan csináljon. Három közös ruha után már ment neki.
- Így ni- mosolyodtam el elégedetten, és felálltam.
- Köszi- dudorászott.
A fürdő felé indultam, hogy megnézzem Kyung és Jiho hogy boldogulnak. A leader tanácstalanul álldogált a mosógép előtt, a másik meg derékig a kádban, pucolt.
- Kyung! Ez hogy működik?
- Honnan tudjam?
Óvatosan bekukucskáltam, de egyikük sem vett észre.
- Segítsek?- nevettem fel, mikor már öt perce bénáztak.
- Jesszus Minnie!- kapott a mellkasához Zico. - Ne ijesztegess...inkább segíts!
- Kérd szépen.
- Mi?
- Kérd szépen- ismételtem meg.
- Légyszi segíts- forgatta a szemeit.
Elfintorodtam, és a mosógéphez léptem. Csavargattam a gombokat, gyorsan beállítottam az egészet, és voilá, készen is volt. Jiho minden mozdulatomat szemöldök ráncolva nézte, hogy megjegyezze. Mikor megfordultam összefejeltünk annyira közel hajolt, hogy lássa amit csinálok.
- Bocs- masszíroztam a homlokom.
- Köszi- mosolyodott el.
- Hihetetlen, tudsz mosolyogni is- kerültem ki és visszasiettem a nappaliba.

Kocsi

- Hah! Mehetünk?- pattant fel Jiho.
- Már megint rohanhatnékod van, hyung?- nyöszörgött P.O. - Sose bírsz a seggeden ülni nyugton! Állandóan csak menjünk már, mehetünk?, csináljuk, essünk túl rajta, blablablaaa!
A többiek helyeslőn bólogattak. Én meg vihogtam. Há! Megszívtad öcsém! Illetve bátyám, mert mégiscsak idősebb nálam... De az most lényegtelen. Unottan támaszkodtam a falnak, és vártam, hogy mikor fejezik be. Sajnos úgy látszott, hogy ez nem fog bekövetkezni...
- Menjünk már!- csattantam fel. - Még haza akarok menni becsomagolni, ha már veletek kell laknom- morogtam.
- Én már becsomagoltam neked- jelentette ki Minhyuk büszkén.
Elsápadtam. Azt a....fúúú...ez turkált a cuccaim között?! És a fehérnemű?!! Áááá, a pasiknak ehhez nincs érzékük...
- Nem érdekel, haza akarok menni csomagolni- makacskodtam. - Te ehhez nem értesz! Biztos valami otthon hagytál...
- Nem is igaz! Még a szekrényed felső polcát is feltúrtam!
Huhh, akkor legalább a kedvenc gönceimet elhozta...meg vagyok mentve!! Halleluja!
- Akkor menjünk végre!
- Te is kezded? Komolyan, Zicoval tök jó házaspár lennétek- folyt le a székről Kyung.
Jihoval egymásra meredtünk, és egyszerre fintorodtunk el.
- Soha!- mondtam ádázul.
- Kizárt- puffogott ő is. - Ezerszer inkább a halál, mint hogy ilyen feleségem legyen!
- Hah!- csattantam fel. - Mert te aztán szent vagy, mi? Messze jársz te attól- fújtam fel magam. Dühösen indultam kifelé az épületből- ezúttal elkerülve a vasajtót. GiGi jött utánam. A kijáratnál megöleltük egymást, odaadta a telószámát, én meg kiléptem a friss levegőre. Végre! Horror lesz az életem...Mit vétettem a sorsnak, hogy be akar hozzájuk költöztetni? És egyáltalán...minek? Otthonról is tudok járni dolgozni...másrészt viszont az, hogy azt csinálhatom amit szeretek, és amiben jó vagyok, ráadásul fizetnek is érte, az fantasztikus. De...de..nyaajjjj! Nem igazságos az élet- nyafogtam. A limuzin pont akkor gördült be, a lehúzott ablak miatt megismertem a sofőrt. Kedvesen rám mosolygott, én pedig beszálltam hozzá.
- Az úrfik?- kérdezte.
- Szarok rájuk, kérem vigyen a lakásomhoz. Majd visszajövünk értük- szabadultam meg a borzalmas tűsarkútól. Fájó talpamat masszíroztam, végül hátradöntöttem a fejem, és bámultam kifelé az ablakon. Olyan sok minden történt egyetlen nap alatt! És az egészet..JoungRa-nak köszönhetem. Lényem egyik része visongva megszorongatta volna, hiszen végre találtam munkát, anyám nem fog cseszegetni. A másik pedig nekiesett volna, hogy jó alaposan elagyabugyálja. Nem tudtam volna megmondani, hogy melyik érzés az erősebb, de egy darabig jobb ha nem találkozunk. És akkor ott van HeeChang...fel kéne hívnom a barátnőmet. Sóhajtva tárcsáztam a számot, de kicsöngött, és nem vette fel. Hol a fenében lehet, hogy nem veszi fel? Mindegy. Ahogy a kocsi megállt a ház előtt, kipattantam és felrohantam a szobámba. Ahogy gondoltam, Minhyuk megfeledkezett a fehérneműről. Felcipeltettem a sofőrrel a bőröndöt, ami gyakorlatilag kongott az ürességtől, csak a kedvenc ruháim voltak benne. Azok is galacsinban. Sóhajtva összepakolásztam, és választottam magamnak egy kényelmesebb ruhát, ezt a kisestélyit pedig elraktam, hogy majd holnap visszaviszem. Mikor megszabadultam a sminktől is, sokkal jobban éreztem magam. Komótosan főztem magamnak egy kávét, és a pasast is megkínáltam. Illetve inkább srácot, mert velem egykorúnak néztem.
- Kérsz?- nyújtottam felé a bögrét.
- Aha, kösz- mosolygott, és felhajtotta az egészet.
Az órára pillantva elégedett vigyorral nyugtáztam, hogy kellően felhúztam már Zicot.
- Mehetünk- mostam el a poharakat, és visszaszálltunk a kocsiba.
A limuzin kellemes lassú tempóban ment, én pedig teljesen jól elvoltam a sráccal. Kiderült, hogy JaeHyungnak hívják és alig idősebb nálam.
- Wow! És hogy hogy ezt a...szakmát választottad?- mosolyogtam.
- Csak úgy- vont vállat nevetve, majd leparkolt az épület előtt. Ahogy sejtettem, Jiho feltépte az ajtót, és gyilkos szemekkel méregetett.

- Hol a francban voltál?!- förmedt rám mérgesen. - Fél órája várjuk ezt a hülye kocsit!
- Mondtam, hogy haza akarok menni összepakolni- válaszoltam közömbösen. - Minhyuk, nekem volt igazam, nem csomagoltál be szinte semmit!- háborogtam. Hyukkie bűnbánó arccal szállt be mellém.
- Bocsesz...
- Nem haragszom dilis- nyújtottam nyelvet.
Nem úgy Zico! Na őt aztán rendesen felhúztam, mert idegesen dobolt ujjaival az ülésen, és másodpercenként egy “megöllek” pillantással jutalmazott. Nagyon jól szórakoztam rajta. Milyen kis pukkancs! A többiekkel viszont egész jól elvoltam.
- És Minnie hol fog aludni?- kérdezte Kwoonie.
- Ez egy jó kérdés- tűnődött Jaehyo. - Alhatsz velem- vetette fel.
- Haver, te felül alszol, az úgy nem lesz oké- fintorgott Kyung. - Le fogod lökni...ráadásul reggel úgy ébredsz, mint egy bolha.
Felnevettem.
- Hé! Kikérem magamnak!
- Ki is kapod- röhögött Taeil. - Igaza van!
- Én elleszek a földön is- próbálkoztam volna, de Minhyuk közbevágott.
- Majd te alszol Zico mellett az én ágyamban, és én majd leköltözöm a földre.

Ismeretlen

Óvatosan félrehúztam a függönyt, és kiléptem. Mivel hosszú lábaim voltak és jó alakom, a ruhát mintha rám öntötték volna. Ez mondjuk nem változtatott azon, hogy picike vagyok, de a magassarkú, amit barátnőm tátott szájjal tolt oda elém, az már igen.

- Hű- nyögte ki. - Tökéletes!

- Kösz...

Szó nélkül lenyomott a székbe, és munkához látott. Ügyesen megcsinálta a sminkem, a szemeimre fektette a hangsújt. Kék füstös szemeket kaptam, és erősen kihúzta. A hajamat kibontotta, és a tükör elé állított.

- Hmm- hümmögtem. - De ugye nem kell így járnom mostanában?- néztem rá ferdén.

- Nem- rázta a fejét. - Na gyere, felviszlek a főnökhöz- toloncolt. Alig bírtam járni azokon a tűsarkakon. Egy ajtó előtt megálltunk, és kopogtunk. Odabentről kaptunk egy “szabad”-ot, és kinyitottam az ajtót. JiHwan felmutatta a hüvelykujját, bátorítóan mosolygott, én pedig beléptem. Ahogy megláttam ki ül az asztalnál, azt hittem vágok egy hátast! Hát nem az a rondaság ült előttem?! Szélesen elmosolyodott, amitől kissé érdekes arcformát kapott. Legyűrtem a nyelvemre tóduló undok szavakat, és leültem elé. Én is kedvesen elmosolyodtam.

- Kihez van szerencsém?

- Öhh...izé...Kwon Cho-min- hajoltam meg. Ő is biccentett egy aprót, de a szemét nem vette le rólam. Kezdtem kissé kínosan érezni magam. Mit is mondott GiGi, mi a neve? Cho PD vagy mi a fene?

- Ön pedig biztosan...Cho PD...igaz?- reménykedtem, hogy nem mondtam hülyeséget.

- Helyes válasz- nevetett halkan. - Miben segíthetek?

- Én...izé..vagyis- hebegtem, aztán felvettem a magabiztos énem. - JiHwan vetette fel, hogy esetleg dolgozhatnék itt sminkesként- vontam fel a szemöldököm. Láttam, hogy elbizonytalanodik, ezért mindent beleadtam. - Mellesleg...hallottam amit a BlockB-s srácok mondtak az interjúban- mosolyogtam. - Én lennék a...hogy is mondták? Koreográfus?- nevettem.

Komolyan, sokszor éreztem azt, hogy színésznőként is tökéletesen megállnám a helyem. A bájolgás nekem alap volt, ugyanis világ életemben egy csomó embert viseltem el, aki idegesített.

- Te vagy az?- képedt el. - Illetve, elnézést, maga az?

- Nyugodtan tegeződhetünk- nevettem. - Igen, én. Minhyuk berontott hozzám az éjszaka közepén, reggel pedig elráncigáltak ide- sóhajtottam színpadiasan. - De már minden rendben van, kezd kitisztulni a kép...szerintem csak azért nem mondta el, hogy koreográfusnak kellek, mert tudta, hogy nem megyek bele- jegyeztem meg.

Cho PD annyira sokkos lett, hogy egy percig tátott szájjal meredt rám. Kellett egy kis idő amíg felvakarta az állát a földről, és elrendezte az arcvonásait.

- I-igen, persze...akkor...majd ők elmondanak mindent- makogta.

- Köszönöm- mosolyogtam. - És...az állás?

- Oh...persze..tessék, ezt töltse..illetve tölsd ki, írd alá és holnap jöhetsz is- erőltetett az arcára egy mosolyt. Elégedetten kitöltöttem az adataimat, odafirkáltam a nevem, és voilá! Meghajoltunk. Egy bájos mosollyal az arcomon távoztam az irodából. Odakinn Gigi ugrálva fogadott.

- Na?- kérdezte izgatottan. Elvigyorodtam, mire a nyakamba ugrott.

- Ááá! Vigyázz! Letörik a sarkaaam!

Megfogott még mielőtt orraestem volna. Elmosolyodtunk, és elindultunk az öltözők felé. Belépve láttam, hogy a srácok már mind ott ülnek. Zico felnézett a telefonjából, és végigmért. Arra számítottam, hogy kapok egy gúnyos megjegyzést, de látszólag fel sem ismert. Nevetnem kellett. Elkezdtem rötyörészni.

- Mi van?- súgta GiGi.

- Ezek nem tudják ki vagyok- rötyögtem tovább. - Nézd a fejüket- vihorásztam.

- JiHwan!- szólalt meg UKwoon kaján vigyorral az arcán. - Nem akarod bemutatni a barátnőd?

- Te hülye! Én vagyok- röhögtem fel, mire mindegyiknek elkerekedett a szeme.

- T-te? Miért vettél fel ilyen ruhát?- nézett nagyot Jaehyo.

- Mert éppen most vettek fel ide dolgozni. És mert GiGi leöntött kávéval, és nem volt ruhám. Itt meg csak ilyen van, szóval kénytelen voltam belebújni- húztam a szám.

- Viselhetnél gyakrabban ilyet- méregetett Kyung. - Jól áll- vigyorgott. - Kiemeli a lábad...ÁÚÚ!- kiáltott, mert Minhyuk tarkón csapta.

- Most mi van?- védekezett. - Csak az igazat mondom!

Ruha

- Hogy micsoda?- kaptam fel a fejem. Én már meg sem lepődöm...Ki tudja, még az is lehet hogy csak szobalénynek kellek oda...

- Jah, nincs koreográfusuk, és Cho PD azt mondta szerezzenek egyet. Gondolom megnyerted őket.

- De ezért miért kell velük laknom?- értetlenkedtem. - Teljesen fölösleges! Otthon is tudtam volna lenni- puffogtam.

- Hol is laksz?

Elmagyaráztam, hogy hogy lehet hozzám eljutni, mert elég bonyolult, látszott hogy GiGi is alig érti meg.

- Hát...mert gondolom így könnyebben magukkal tudnak vinni. Ráadásul Zico néha lusta mint a tök, szóval van hogy az utolsó pillanatban jön rá, hol is áll a feje.

- Értem- nevettem. - Nem iszunk meg egy kávét?- kérdeztem hirtelen. - Reggel Jiho elvette az enyém...

- De, persze, mehetünk- mosolygott, és beszélgetve elindultunk.

- Ott vannak jobbra a mosdók, és itt dolgoznak a sminkesek. Ott veszik fel az adásokat, és itt van a büfé- mosolygott. Megvettük az italt.

- Nem akarsz itt dolgozni? Tényleg jó lenne...együtt sminkelhetnénk- jegyezte meg. - Lehetnénk barátnők is- nézett rám nagy szemekkel.

- Jó ötlet- vigyorodtam el, és megöleltük egymást. Hirtelen eszembe jutott JoungRa. Aish...majd felhívom ha hazaértem- hessegettem el a gondolatot. GiGi-vel visszafelé indultunk, amikor megpillantottam a srácokat. Ott ültek egy kis kanapén, a műsorvezetők velük szembe, és kérdezgették őket. Valami ritka ronda fazon vigyorgott ott mögöttük. Na, ezt se akarom többet látni! JiHwan mellém lépett, úgy néztük a srácokat és hallgattuk a beszélgetést.

- GiGi- súgtam.

- Hmm?

- Ki az a rondaság?

Barátnőm majdnem felvidított a röhögéstől, úgy kellett befognia a száját. Rázkódott a válla, és rámlötybölte a kávéját.

- Hé!- csattantam fel, aztán a kamerás rosszalló pillantását látva inkább befogtam. - Vigyázhatnál!- suttogtam mérgesen.

- Bocsi- törölte meg a szemét. - Az kérlek Cho PD.

Komoly arccal néztem rá, aztán halványan elmosolyodtam és nagyokat pislogtam.

- Fingom sincs, hogy az ki, de nem is érdekel- mosolyogtam tovább.

JiHwan majdnem meghalt. Odasúgta, hogy elmegy mosdóba, mert tönkre fogja tenni a műsort, és elslisszolt. Én csak kortyolgattam a kávém, és a falnak támasztottam a fejem. Hallgattam, amit beszélnek a többiek. A szemeim végigjártak a fiúkon, és akaratlanul is elmosolyodtam. Szerettem őket, na! Akkor is ha ennyire hülyék szegénykék...

- És meséljetek fiúk, hogy álltok a koreográfus kereséssel?- nevetett a riporter.

- Hát, már megtaláltuk- vigyorgott sokat sejtően Zico. Kivillantotta hófehér fogait. Tovább figyeltem, és ittam egy kortyot a kávémból. Hah! Na kíváncsi leszek mi lesz itt...

- Tényleg?- kérdezte Taeil bambán, mire Jaehyo fejbevágta hátulról.

- Igeeeen- nyomta meg erősen a szót. A közönség felnevetett, és ők csak zavartan vigyorogtak.

- Taeil, sötét vagy- vágta a fejéhez Minhyuk vihorászva. - Én találtam meg- büszkélkedett.

Kyung gyilkos pillantást lövellt felé, amolyan “jobbhabefogod’ fejjel. Elvigyorodtam.

- Ohh, tényleg?- kérdezte a rondaság.

- Ja- húzta be a nyakát a srác.

- És lányt vagy fiút találtatok?- hangzott el az újabb kérdés.

A srácok zavartan összenéztek, csak hallgattak. Látszott, hogy nem akaródzik nekik válaszolni. Kwoonie a száját rágta, P.O zavartan nézelődött, a többiek meg Jiho-ra meredtek.

- Ööö...izé...majd kiderül- vigyorodott el végül sejtelmesen.

Összeszűkült szemekkel szuggeráltam, hogy rám nézzen. De amikor ez megtörtént, azt hittem összesem. Az az imádnivaló mosoly az arcán azokkal a szemekkel! Omoooo! Minden esetre a maszkom megmaradt, és felvont szemöldökkel meredtem rá, mire csak elvigyorodott.

- Cho! Minnie, gyere már!- hallottam a hátam mögül hirtelen, majd JiHwan megragadta a karom és maga után kezdett ráncigálni. Majdnem hasra estem többször is, mire végre kiértünk a folyosóra.

- GiGi! Mi van?- rémüldöztem. - Mit csináltál?!

- Semmit...csak...FELVETTEK!!!- visított és a nyakamba ugrott, mire magamra borítottam a kávét. - Omooo, ne haragudj- mondta bűnbánóan.

- Öhh...semmi baj..de...kit vettek fel és hova?- törölgettem magamról a kávét.

- Téged te dinye! Ide! Dolgozni! Nyuuuwíííííí!- sipított és újra a nyakamba ugrott. Erősen magához szorított, én meg levegő után kapkodva próbáltam kényelmes pozíciót találni. Persze nem igazán sikerült, dehát ez van.

- Öhh....JiHwan...nem...kapok...rendesen...levegőt- szuszogtam nagyokat.

- Ohh, bocsesz- eresztett el. - Jól vagy?

- Persze...kissé kávésan- vigyorogtam, mire elpirult.

- Gyere, keresünk neked valami ruhát- húzott maga után. Belslattyogtunk oda, ahol az előbb sminkeltünk, de barátnőm nem állt meg, hanem hátravitt a ruhákhoz. Azt hittem elájulok! Nekem is sok cuccom volt, na de kérem! Ennyi rucit!

- Hűű- tátottam a szám. Mindegyik le volt takarva ilyen védővel, ezért nem láttam őket. Csak hogy sok van belőle...

- Ezt vedd fel- nyomott a kezembe GiGi egyet a sok közül. - Előre is bocs...- tolt be az öltözőbe. Meglepetten nyitottam ki a fóliát, és legszívesebben ordítottam volna.

- JIHWAN!

- Sorry sorry- kukucskált be. - Csak ilyen van- harapta be a száját.

- De...de...ez....ez egy estélyi!!! Koktélruha! Ezt te sem gondoltad komolyan!- hitetlenkedtem.

- Naaa, légysziii! Utána kisminkellek és megcsinálom a hajad! És bemehetsz a főnökhöz bemutatkozni- nézett boci szemekkel. Sóhajtva adtam be a derekam. Morgolódva belebújtam a sötétkék, rövid kis ruhába, ami alig takart valamit. A hátam például teljesen szabadon volt hagyva.

- A fenébe is GiGi, jobb ruhát nem találtál?!- morogtam. - Ezt nem hiszem el...tiszta gáz...engem innen ki nem ráncigálsz!- ellenkeztem.

- Cho, ne csináld! Gyere már! Hadd nézzelek!