Otthon, édes otthon...

- Még mit nem!- csattantunk fel egyszerre Jihoval. - Nincs az a pénz!
UKwoon egy “mileszmégitt” pillantással méregetett minket, majd kajánul elvigyorodott. Én zavartan kibámultam az ablakon, az arcom lángolt. Előbb halok meg! Jó, mondjuk ugyan ezt mondtam mielőtt elmentem volna a BlockB koncertre is, szóval minden bizonnyal kénytelen leszek belemenni...Sóhajtottam egyet, és csak fél füllel hallgattam a vitájukat.
- Felejtsétek el!- tiltakozott a leader. - Kizárt!
- Hyung, ne csináld már!- nyavajgott P.O. - Kibírod! Örülj neki, hogy van aki megtanít táncolni!

- Tudok táncolni- morogta. - Nem is értem miért mentem bele, hogy Őt hozzad, Minhyuk- villant a szeme az említettre, aki fülig vörösödött.
- Én is itt vagyok- csattantam fel. - Egyébként meg egyetlen szavadba kerül, hogy hazahúzzak- szórtak szikrákat a szemeim. - Úgyis elegem van belőled már most! De érdekes én el tudlak viselni téged- morogtam.
Zico hallgatott. Láthatóan nem tetszett neki, hogy igazam van, de nem szólt semmit.
- Helyes- biccentettem, és kiugrottam az éppen lefékező kocsiból. Kiráncigáltam a dögnehéz bőröndömet a csomagtartóból, és elkezdtem magam után cipelni. Uhh! Ezt jól megpakoltam...
- Segítsek?- vette volna el a kezemből vigyorogva P.O, de csak megráztam a fejem, és körbenéztem.
- Öhhh...merre is?
- Jobbra- kezdett el tolni Kyung az ajtó felé. A kulcsok UKwoonnál voltak. Illetve...
- Hol a francban vannak a kulcsaim?- szitkozódott. - Nem találom!
- Azt ne mondd, hogy elhagytad- nyögött fel Zico. - Találd meg!
Unottan néztem, ahogy mind feltúrják Kwoonie pulcsiját, végigtapogatják a nadrágját, a pólóját az övét, és bosszúsan nézelődnek. Végül elvigyorogtam magam. Nem bírtam ki! Olyan nevetségesek voltak...
- Mit vigyorogsz?- morgott Minhyuk, aki már ezredszerre rázogatta barátja pulóverét. - Segíthetnél...
- Majd ha fagy- röhögtem, és odébb toltam Jaehyo-t az ajtó elől. Óvatosan beillesztettem a kulcsot a zárba, és voilá!
- Teeeeee! Nálad volt?!- háborgott UKwoon.
- Minhyuknak köszönd! Ő is lenyúlta az enyém- vontam vállat.
- Hah- morgott, de nem mondott többet. Befurakodott elém, aztán Hyukkie és Taeil is odébb taszigáltak, hogy bejussanak a házba. P.O rámvigyorgott, és ő is átlépett fölöttem. Zicoról ne is beszéljünk...
- Éljen a lovagiasság!- kászálódtam fel a földről. Sajnos megbotlottam a táskám pántjában, és majdnem hátra vágódtam, amikor Kyung elkapott. - Köszi- sóhajtottam.
- Nincs mit. Menj csak- engedett előre mosolyogva.
Legalább élnek még rendes pasik- gondoltam magamban. Bent viszont azt hittem elájulok! Ekkora kupit, szűz anyám! Mi ez?!
- Ejha- csúszott ki a számon. - Ti aztán nem a rendszeretetekről vagytok híresek- csippentettem az ujjaim közé egy használt, vagy éppen csak gyűrött alsógatyát.
- Hé! A gatyám!- vette ki a kezemből UKwoon. - Hagyd békén!
- Minek hagyod szét?!- csattantam fel. - Hess! Rakj rendet- vezényeltem. - Ilyen kupiban elfelejthettek!
- Bárcsak- morgott JiHo, mire adtam neki egy taslit. - Áú! Ezt most miért kaptam?!
- Bunkó- fújtam, és a kezébe nyomtam egy adag szennyest. - Mosd ki! Jaehyo, te takaríts fel! P.O vasalj! Kyung, te..öööhh...tied a fürdő, Taeil konyha, Kwoonie a szobákat pucold ki. Minhyuk, te menj el bevásárolni, hogy főzhessek!
- És Te mit csinálsz?- vonta fel a szemöldökét Zico.
- Körbenézek aztán kipakolok aztán kaját Nektek- nyomtam meg a szót-, és segítek akinek kell- förmedtem rá.
Amíg mindenki a neki kijelölt feladatot csinálta, én szétnéztem. Látszott, hogy srácok laknak itt, ekkora kupit már régen nem láttam. A szobák alapvetően viszonylag rendesek voltak, de a ruhák meg a szétdobált szennyes nem tetszett. Kupacokat gyűjtöttem, és ha a leader szembejött velem a kezébe nyomtam egyet-egyet- naná hogy nem tetszett neki...
Sóhajtva pakoltam ki a táskámból a szekrénybe. De fél úton rájöttem, hogy minek pakoljak ki? Vissza az egész...

- Chooo-miiiiin!
- Mivan?!
- Segíts!
Sóhajtva trappoltam ki a nyafogó maknae-hoz, aki vasalóval a kezében álldogált. Tanácstalanul pillantott fel rám, én meg a karomat keresztbe fonva a mellkasom előtt a falnak támaszkodtam.
- Mi az?- kérdeztem.
- Izé...hogy működik ez a cucc?
- Nem tudod használni a vasalót?- mosolyodtam el.
Zavarba jött szegény, mert a füle lángolt. A padlót fixírozta, nem nézett rám. Olyan édes volt! Ellöktem magam a faltól, és kivettem a kezéből.
- Bedugod- mutattam-, és utána minden oké! Vasalsz- böktem a nadrágra.
- De hogy?- rágta a száját.
Leültettem a földre, és mögé guggoltam. Megfogtam a kezét, és mutattam, hogy mit hogyan csináljon. Három közös ruha után már ment neki.
- Így ni- mosolyodtam el elégedetten, és felálltam.
- Köszi- dudorászott.
A fürdő felé indultam, hogy megnézzem Kyung és Jiho hogy boldogulnak. A leader tanácstalanul álldogált a mosógép előtt, a másik meg derékig a kádban, pucolt.
- Kyung! Ez hogy működik?
- Honnan tudjam?
Óvatosan bekukucskáltam, de egyikük sem vett észre.
- Segítsek?- nevettem fel, mikor már öt perce bénáztak.
- Jesszus Minnie!- kapott a mellkasához Zico. - Ne ijesztegess...inkább segíts!
- Kérd szépen.
- Mi?
- Kérd szépen- ismételtem meg.
- Légyszi segíts- forgatta a szemeit.
Elfintorodtam, és a mosógéphez léptem. Csavargattam a gombokat, gyorsan beállítottam az egészet, és voilá, készen is volt. Jiho minden mozdulatomat szemöldök ráncolva nézte, hogy megjegyezze. Mikor megfordultam összefejeltünk annyira közel hajolt, hogy lássa amit csinálok.
- Bocs- masszíroztam a homlokom.
- Köszi- mosolyodott el.
- Hihetetlen, tudsz mosolyogni is- kerültem ki és visszasiettem a nappaliba.

Kocsi

- Hah! Mehetünk?- pattant fel Jiho.
- Már megint rohanhatnékod van, hyung?- nyöszörgött P.O. - Sose bírsz a seggeden ülni nyugton! Állandóan csak menjünk már, mehetünk?, csináljuk, essünk túl rajta, blablablaaa!
A többiek helyeslőn bólogattak. Én meg vihogtam. Há! Megszívtad öcsém! Illetve bátyám, mert mégiscsak idősebb nálam... De az most lényegtelen. Unottan támaszkodtam a falnak, és vártam, hogy mikor fejezik be. Sajnos úgy látszott, hogy ez nem fog bekövetkezni...
- Menjünk már!- csattantam fel. - Még haza akarok menni becsomagolni, ha már veletek kell laknom- morogtam.
- Én már becsomagoltam neked- jelentette ki Minhyuk büszkén.
Elsápadtam. Azt a....fúúú...ez turkált a cuccaim között?! És a fehérnemű?!! Áááá, a pasiknak ehhez nincs érzékük...
- Nem érdekel, haza akarok menni csomagolni- makacskodtam. - Te ehhez nem értesz! Biztos valami otthon hagytál...
- Nem is igaz! Még a szekrényed felső polcát is feltúrtam!
Huhh, akkor legalább a kedvenc gönceimet elhozta...meg vagyok mentve!! Halleluja!
- Akkor menjünk végre!
- Te is kezded? Komolyan, Zicoval tök jó házaspár lennétek- folyt le a székről Kyung.
Jihoval egymásra meredtünk, és egyszerre fintorodtunk el.
- Soha!- mondtam ádázul.
- Kizárt- puffogott ő is. - Ezerszer inkább a halál, mint hogy ilyen feleségem legyen!
- Hah!- csattantam fel. - Mert te aztán szent vagy, mi? Messze jársz te attól- fújtam fel magam. Dühösen indultam kifelé az épületből- ezúttal elkerülve a vasajtót. GiGi jött utánam. A kijáratnál megöleltük egymást, odaadta a telószámát, én meg kiléptem a friss levegőre. Végre! Horror lesz az életem...Mit vétettem a sorsnak, hogy be akar hozzájuk költöztetni? És egyáltalán...minek? Otthonról is tudok járni dolgozni...másrészt viszont az, hogy azt csinálhatom amit szeretek, és amiben jó vagyok, ráadásul fizetnek is érte, az fantasztikus. De...de..nyaajjjj! Nem igazságos az élet- nyafogtam. A limuzin pont akkor gördült be, a lehúzott ablak miatt megismertem a sofőrt. Kedvesen rám mosolygott, én pedig beszálltam hozzá.
- Az úrfik?- kérdezte.
- Szarok rájuk, kérem vigyen a lakásomhoz. Majd visszajövünk értük- szabadultam meg a borzalmas tűsarkútól. Fájó talpamat masszíroztam, végül hátradöntöttem a fejem, és bámultam kifelé az ablakon. Olyan sok minden történt egyetlen nap alatt! És az egészet..JoungRa-nak köszönhetem. Lényem egyik része visongva megszorongatta volna, hiszen végre találtam munkát, anyám nem fog cseszegetni. A másik pedig nekiesett volna, hogy jó alaposan elagyabugyálja. Nem tudtam volna megmondani, hogy melyik érzés az erősebb, de egy darabig jobb ha nem találkozunk. És akkor ott van HeeChang...fel kéne hívnom a barátnőmet. Sóhajtva tárcsáztam a számot, de kicsöngött, és nem vette fel. Hol a fenében lehet, hogy nem veszi fel? Mindegy. Ahogy a kocsi megállt a ház előtt, kipattantam és felrohantam a szobámba. Ahogy gondoltam, Minhyuk megfeledkezett a fehérneműről. Felcipeltettem a sofőrrel a bőröndöt, ami gyakorlatilag kongott az ürességtől, csak a kedvenc ruháim voltak benne. Azok is galacsinban. Sóhajtva összepakolásztam, és választottam magamnak egy kényelmesebb ruhát, ezt a kisestélyit pedig elraktam, hogy majd holnap visszaviszem. Mikor megszabadultam a sminktől is, sokkal jobban éreztem magam. Komótosan főztem magamnak egy kávét, és a pasast is megkínáltam. Illetve inkább srácot, mert velem egykorúnak néztem.
- Kérsz?- nyújtottam felé a bögrét.
- Aha, kösz- mosolygott, és felhajtotta az egészet.
Az órára pillantva elégedett vigyorral nyugtáztam, hogy kellően felhúztam már Zicot.
- Mehetünk- mostam el a poharakat, és visszaszálltunk a kocsiba.
A limuzin kellemes lassú tempóban ment, én pedig teljesen jól elvoltam a sráccal. Kiderült, hogy JaeHyungnak hívják és alig idősebb nálam.
- Wow! És hogy hogy ezt a...szakmát választottad?- mosolyogtam.
- Csak úgy- vont vállat nevetve, majd leparkolt az épület előtt. Ahogy sejtettem, Jiho feltépte az ajtót, és gyilkos szemekkel méregetett.

- Hol a francban voltál?!- förmedt rám mérgesen. - Fél órája várjuk ezt a hülye kocsit!
- Mondtam, hogy haza akarok menni összepakolni- válaszoltam közömbösen. - Minhyuk, nekem volt igazam, nem csomagoltál be szinte semmit!- háborogtam. Hyukkie bűnbánó arccal szállt be mellém.
- Bocsesz...
- Nem haragszom dilis- nyújtottam nyelvet.
Nem úgy Zico! Na őt aztán rendesen felhúztam, mert idegesen dobolt ujjaival az ülésen, és másodpercenként egy “megöllek” pillantással jutalmazott. Nagyon jól szórakoztam rajta. Milyen kis pukkancs! A többiekkel viszont egész jól elvoltam.
- És Minnie hol fog aludni?- kérdezte Kwoonie.
- Ez egy jó kérdés- tűnődött Jaehyo. - Alhatsz velem- vetette fel.
- Haver, te felül alszol, az úgy nem lesz oké- fintorgott Kyung. - Le fogod lökni...ráadásul reggel úgy ébredsz, mint egy bolha.
Felnevettem.
- Hé! Kikérem magamnak!
- Ki is kapod- röhögött Taeil. - Igaza van!
- Én elleszek a földön is- próbálkoztam volna, de Minhyuk közbevágott.
- Majd te alszol Zico mellett az én ágyamban, és én majd leköltözöm a földre.

Ismeretlen

Óvatosan félrehúztam a függönyt, és kiléptem. Mivel hosszú lábaim voltak és jó alakom, a ruhát mintha rám öntötték volna. Ez mondjuk nem változtatott azon, hogy picike vagyok, de a magassarkú, amit barátnőm tátott szájjal tolt oda elém, az már igen.

- Hű- nyögte ki. - Tökéletes!

- Kösz...

Szó nélkül lenyomott a székbe, és munkához látott. Ügyesen megcsinálta a sminkem, a szemeimre fektette a hangsújt. Kék füstös szemeket kaptam, és erősen kihúzta. A hajamat kibontotta, és a tükör elé állított.

- Hmm- hümmögtem. - De ugye nem kell így járnom mostanában?- néztem rá ferdén.

- Nem- rázta a fejét. - Na gyere, felviszlek a főnökhöz- toloncolt. Alig bírtam járni azokon a tűsarkakon. Egy ajtó előtt megálltunk, és kopogtunk. Odabentről kaptunk egy “szabad”-ot, és kinyitottam az ajtót. JiHwan felmutatta a hüvelykujját, bátorítóan mosolygott, én pedig beléptem. Ahogy megláttam ki ül az asztalnál, azt hittem vágok egy hátast! Hát nem az a rondaság ült előttem?! Szélesen elmosolyodott, amitől kissé érdekes arcformát kapott. Legyűrtem a nyelvemre tóduló undok szavakat, és leültem elé. Én is kedvesen elmosolyodtam.

- Kihez van szerencsém?

- Öhh...izé...Kwon Cho-min- hajoltam meg. Ő is biccentett egy aprót, de a szemét nem vette le rólam. Kezdtem kissé kínosan érezni magam. Mit is mondott GiGi, mi a neve? Cho PD vagy mi a fene?

- Ön pedig biztosan...Cho PD...igaz?- reménykedtem, hogy nem mondtam hülyeséget.

- Helyes válasz- nevetett halkan. - Miben segíthetek?

- Én...izé..vagyis- hebegtem, aztán felvettem a magabiztos énem. - JiHwan vetette fel, hogy esetleg dolgozhatnék itt sminkesként- vontam fel a szemöldököm. Láttam, hogy elbizonytalanodik, ezért mindent beleadtam. - Mellesleg...hallottam amit a BlockB-s srácok mondtak az interjúban- mosolyogtam. - Én lennék a...hogy is mondták? Koreográfus?- nevettem.

Komolyan, sokszor éreztem azt, hogy színésznőként is tökéletesen megállnám a helyem. A bájolgás nekem alap volt, ugyanis világ életemben egy csomó embert viseltem el, aki idegesített.

- Te vagy az?- képedt el. - Illetve, elnézést, maga az?

- Nyugodtan tegeződhetünk- nevettem. - Igen, én. Minhyuk berontott hozzám az éjszaka közepén, reggel pedig elráncigáltak ide- sóhajtottam színpadiasan. - De már minden rendben van, kezd kitisztulni a kép...szerintem csak azért nem mondta el, hogy koreográfusnak kellek, mert tudta, hogy nem megyek bele- jegyeztem meg.

Cho PD annyira sokkos lett, hogy egy percig tátott szájjal meredt rám. Kellett egy kis idő amíg felvakarta az állát a földről, és elrendezte az arcvonásait.

- I-igen, persze...akkor...majd ők elmondanak mindent- makogta.

- Köszönöm- mosolyogtam. - És...az állás?

- Oh...persze..tessék, ezt töltse..illetve tölsd ki, írd alá és holnap jöhetsz is- erőltetett az arcára egy mosolyt. Elégedetten kitöltöttem az adataimat, odafirkáltam a nevem, és voilá! Meghajoltunk. Egy bájos mosollyal az arcomon távoztam az irodából. Odakinn Gigi ugrálva fogadott.

- Na?- kérdezte izgatottan. Elvigyorodtam, mire a nyakamba ugrott.

- Ááá! Vigyázz! Letörik a sarkaaam!

Megfogott még mielőtt orraestem volna. Elmosolyodtunk, és elindultunk az öltözők felé. Belépve láttam, hogy a srácok már mind ott ülnek. Zico felnézett a telefonjából, és végigmért. Arra számítottam, hogy kapok egy gúnyos megjegyzést, de látszólag fel sem ismert. Nevetnem kellett. Elkezdtem rötyörészni.

- Mi van?- súgta GiGi.

- Ezek nem tudják ki vagyok- rötyögtem tovább. - Nézd a fejüket- vihorásztam.

- JiHwan!- szólalt meg UKwoon kaján vigyorral az arcán. - Nem akarod bemutatni a barátnőd?

- Te hülye! Én vagyok- röhögtem fel, mire mindegyiknek elkerekedett a szeme.

- T-te? Miért vettél fel ilyen ruhát?- nézett nagyot Jaehyo.

- Mert éppen most vettek fel ide dolgozni. És mert GiGi leöntött kávéval, és nem volt ruhám. Itt meg csak ilyen van, szóval kénytelen voltam belebújni- húztam a szám.

- Viselhetnél gyakrabban ilyet- méregetett Kyung. - Jól áll- vigyorgott. - Kiemeli a lábad...ÁÚÚ!- kiáltott, mert Minhyuk tarkón csapta.

- Most mi van?- védekezett. - Csak az igazat mondom!

Ruha

- Hogy micsoda?- kaptam fel a fejem. Én már meg sem lepődöm...Ki tudja, még az is lehet hogy csak szobalénynek kellek oda...

- Jah, nincs koreográfusuk, és Cho PD azt mondta szerezzenek egyet. Gondolom megnyerted őket.

- De ezért miért kell velük laknom?- értetlenkedtem. - Teljesen fölösleges! Otthon is tudtam volna lenni- puffogtam.

- Hol is laksz?

Elmagyaráztam, hogy hogy lehet hozzám eljutni, mert elég bonyolult, látszott hogy GiGi is alig érti meg.

- Hát...mert gondolom így könnyebben magukkal tudnak vinni. Ráadásul Zico néha lusta mint a tök, szóval van hogy az utolsó pillanatban jön rá, hol is áll a feje.

- Értem- nevettem. - Nem iszunk meg egy kávét?- kérdeztem hirtelen. - Reggel Jiho elvette az enyém...

- De, persze, mehetünk- mosolygott, és beszélgetve elindultunk.

- Ott vannak jobbra a mosdók, és itt dolgoznak a sminkesek. Ott veszik fel az adásokat, és itt van a büfé- mosolygott. Megvettük az italt.

- Nem akarsz itt dolgozni? Tényleg jó lenne...együtt sminkelhetnénk- jegyezte meg. - Lehetnénk barátnők is- nézett rám nagy szemekkel.

- Jó ötlet- vigyorodtam el, és megöleltük egymást. Hirtelen eszembe jutott JoungRa. Aish...majd felhívom ha hazaértem- hessegettem el a gondolatot. GiGi-vel visszafelé indultunk, amikor megpillantottam a srácokat. Ott ültek egy kis kanapén, a műsorvezetők velük szembe, és kérdezgették őket. Valami ritka ronda fazon vigyorgott ott mögöttük. Na, ezt se akarom többet látni! JiHwan mellém lépett, úgy néztük a srácokat és hallgattuk a beszélgetést.

- GiGi- súgtam.

- Hmm?

- Ki az a rondaság?

Barátnőm majdnem felvidított a röhögéstől, úgy kellett befognia a száját. Rázkódott a válla, és rámlötybölte a kávéját.

- Hé!- csattantam fel, aztán a kamerás rosszalló pillantását látva inkább befogtam. - Vigyázhatnál!- suttogtam mérgesen.

- Bocsi- törölte meg a szemét. - Az kérlek Cho PD.

Komoly arccal néztem rá, aztán halványan elmosolyodtam és nagyokat pislogtam.

- Fingom sincs, hogy az ki, de nem is érdekel- mosolyogtam tovább.

JiHwan majdnem meghalt. Odasúgta, hogy elmegy mosdóba, mert tönkre fogja tenni a műsort, és elslisszolt. Én csak kortyolgattam a kávém, és a falnak támasztottam a fejem. Hallgattam, amit beszélnek a többiek. A szemeim végigjártak a fiúkon, és akaratlanul is elmosolyodtam. Szerettem őket, na! Akkor is ha ennyire hülyék szegénykék...

- És meséljetek fiúk, hogy álltok a koreográfus kereséssel?- nevetett a riporter.

- Hát, már megtaláltuk- vigyorgott sokat sejtően Zico. Kivillantotta hófehér fogait. Tovább figyeltem, és ittam egy kortyot a kávémból. Hah! Na kíváncsi leszek mi lesz itt...

- Tényleg?- kérdezte Taeil bambán, mire Jaehyo fejbevágta hátulról.

- Igeeeen- nyomta meg erősen a szót. A közönség felnevetett, és ők csak zavartan vigyorogtak.

- Taeil, sötét vagy- vágta a fejéhez Minhyuk vihorászva. - Én találtam meg- büszkélkedett.

Kyung gyilkos pillantást lövellt felé, amolyan “jobbhabefogod’ fejjel. Elvigyorodtam.

- Ohh, tényleg?- kérdezte a rondaság.

- Ja- húzta be a nyakát a srác.

- És lányt vagy fiút találtatok?- hangzott el az újabb kérdés.

A srácok zavartan összenéztek, csak hallgattak. Látszott, hogy nem akaródzik nekik válaszolni. Kwoonie a száját rágta, P.O zavartan nézelődött, a többiek meg Jiho-ra meredtek.

- Ööö...izé...majd kiderül- vigyorodott el végül sejtelmesen.

Összeszűkült szemekkel szuggeráltam, hogy rám nézzen. De amikor ez megtörtént, azt hittem összesem. Az az imádnivaló mosoly az arcán azokkal a szemekkel! Omoooo! Minden esetre a maszkom megmaradt, és felvont szemöldökkel meredtem rá, mire csak elvigyorodott.

- Cho! Minnie, gyere már!- hallottam a hátam mögül hirtelen, majd JiHwan megragadta a karom és maga után kezdett ráncigálni. Majdnem hasra estem többször is, mire végre kiértünk a folyosóra.

- GiGi! Mi van?- rémüldöztem. - Mit csináltál?!

- Semmit...csak...FELVETTEK!!!- visított és a nyakamba ugrott, mire magamra borítottam a kávét. - Omooo, ne haragudj- mondta bűnbánóan.

- Öhh...semmi baj..de...kit vettek fel és hova?- törölgettem magamról a kávét.

- Téged te dinye! Ide! Dolgozni! Nyuuuwíííííí!- sipított és újra a nyakamba ugrott. Erősen magához szorított, én meg levegő után kapkodva próbáltam kényelmes pozíciót találni. Persze nem igazán sikerült, dehát ez van.

- Öhh....JiHwan...nem...kapok...rendesen...levegőt- szuszogtam nagyokat.

- Ohh, bocsesz- eresztett el. - Jól vagy?

- Persze...kissé kávésan- vigyorogtam, mire elpirult.

- Gyere, keresünk neked valami ruhát- húzott maga után. Belslattyogtunk oda, ahol az előbb sminkeltünk, de barátnőm nem állt meg, hanem hátravitt a ruhákhoz. Azt hittem elájulok! Nekem is sok cuccom volt, na de kérem! Ennyi rucit!

- Hűű- tátottam a szám. Mindegyik le volt takarva ilyen védővel, ezért nem láttam őket. Csak hogy sok van belőle...

- Ezt vedd fel- nyomott a kezembe GiGi egyet a sok közül. - Előre is bocs...- tolt be az öltözőbe. Meglepetten nyitottam ki a fóliát, és legszívesebben ordítottam volna.

- JIHWAN!

- Sorry sorry- kukucskált be. - Csak ilyen van- harapta be a száját.

- De...de...ez....ez egy estélyi!!! Koktélruha! Ezt te sem gondoltad komolyan!- hitetlenkedtem.

- Naaa, légysziii! Utána kisminkellek és megcsinálom a hajad! És bemehetsz a főnökhöz bemutatkozni- nézett boci szemekkel. Sóhajtva adtam be a derekam. Morgolódva belebújtam a sötétkék, rövid kis ruhába, ami alig takart valamit. A hátam például teljesen szabadon volt hagyva.

- A fenébe is GiGi, jobb ruhát nem találtál?!- morogtam. - Ezt nem hiszem el...tiszta gáz...engem innen ki nem ráncigálsz!- ellenkeztem.

- Cho, ne csináld! Gyere már! Hadd nézzelek!

JiHwan

- H-hogy én?- pislogtam nagyokat. Alig bírtam megszólalni. Még mindig azon kattogott az agyam, amit a kocsiban hallottam. Képtelen volt befogadni a fejem az infot.

- Aishhhh, Taeil, miattad nem tud megszólalni! Te meg az a nagy szád!- sóhajtott színpadiasan Kyung. - Miért nem maradtál csöndben? Most hogy fogjuk kiszedni belőle a dolgokat?- panaszolta.

- Cho...Cho-min- nyögtem ki nagy nehezen. - Minie...

- Ohh, akkor átkeresztellek. Minnie leszel- csillantak fel Kwoonie szemei.

- Bocsi, hülye szegényke, a fejéreejtették- karolta át a vállam P.O vigyorogva. - Minnie...

- Hé! Hallom ám!

- Minhae hyung- nevetett a maknae.

Gondoltam csak ő lehet az, mert mindenkinek hyung-ot mondott.

- Elnézést- húzódtam el, és elindultam, hogy megkeressem a mosdót. Muszáj volt egy kicsit összeszednem magam. Még akkor is, ha én nem csinálok semmit. Egyáltalán..minek is kellett nekem ide bejönnöm? A kocsiban is simán megvárhattam volna őket! Ráadásul még a sofőr is nagyon kedves volt...Megpillantottam egy szimpi ajtót, gondoltam ha azon átmegyek, akkor valahogy eljutok a mosdókig. Fel sem fogtam, hogy az ott egy vasajtó...lazán kinyitottam.

Eszeveszett sikítás, fényképezőgépek kattogása, és egy csomó toll, amit az orrom alá dugtak. Mi ez? What’s this?! Rémülten hőköltem hátra. A tömeg addigra már körbeállt, és mindenki kérdezgetett mindent, de én semmit sem értettem. Aztán egyszer csak valaki hátulról megmarkolta a karom, és húzni kezdett. Húzott és húzott, végül egy hatalmas csattanással bevágta az ajtót. A falnak támaszkodtam. Percenként százat vert a szívem, és nem tudtam pislogni. Oda sem néztem, hogy ki mentett meg. Leguggoltam a biztonságos, nyugodt fal tövébe, és vettem egy mély levegőt. Sok(k) volt nekem ez a mai nap, már most, pedig még messze volt a vége.

- Jól vagy?- kérdezte megmentőm. Ránéztem. Ekkor tudatosult bennem, hogy Zico jött utánam, és húzott be. Aggódva fürkészett.

- Aha- bólogattam. - Miért támadtak le?- kérdeztem.

- Gondolom valami énekesnek néztek- vont vállat. - Na gyere, elmegyünk sminkeltetni- húzott fel. Kóvályogva mentem utána, mint egy bolond. Egy kis szobába mentünk, ahol néhány lány elmélyülten sminkelte a többieket. Látszott, hogy csúszásban vannak, és nem voltak elegen.

- Segítsek?- léptem oda egyikükhöz, aki éppen Jaehyot szidta, hogy miért nem marad nyugton.

- Megtennéd?- pillantott rám hálásan. - Ott a táska, abban mindent megtalálsz. Köszönöm- hálálkodott. Odaslattyogtam, és előhalásztam a legfontosabbakat. Alapozó, púder, spirál...aztán felegyenesedtem, és odaléptem Minhyukhoz, aki még a sorára várt. Elvigyordott, ahogy meglátott.

- Felcsaptál sminkesnek?- nevetett.

- Mondjuk. Na, csukd be a szemed- vezényeltem.

Szó nélkül engedelmeskedett, én pedig szépen elkentem rajta a kis szivaccsal a krémet. Aztán lepúdereztem és jöhetett a szeme. Szépen megcsináltam. De olyan sápadt lett! Félretettem a cuccost, és elkezdtem pofozgatni az arcát.

- Hé! Mit csinálsz, ez fáj!- jajjgatott.

- Bocsi, de nagyon sápadt vagy, muszáj- csipkedtem az arcát tovább. Fintorgott és húzta az orrát, de a végére szépen kipirult.

- Na- mosolyogtam elégedetten. - Készen vagy! Ki van még hátra?

- Én- vágódott le mellettem a székbe Jihoon. Becsukta a szemeit, és hátrahajtotta a fejét. Én pedig munkához láttam. Legalább ugyan olyan jól sikerült, mint Hyukkie, csak őt nem kellet pofozgatni, mert jó színe volt. Elhúzódtam tőle, és elpakoltam. Meglepetésemre még mindig ott feküdt mikor visszamentem.

- P.O- böktem meg. - Hahó! Ébresztő!

Mintha a süket falhoz beszéltem volna...Inkább hagytam pihenni. Felültem a kis pultocskára, és a magammal hozott halpogácsámat rágcsáltam. Mivel Valaki nem hagyott reggelizni...Remek. Egy ürge nyitott be az ajtón, közölte, hogy három perc, és kiment. A srácok már ott álltak, felöltözve.

- Köszi- lépett mellém a lány, akivel korábban beszélgettem. - Tehetséges vagy- mosolygott. - Jöhetnél gyakrabban segíteni!

- Köszi- nevettem. - Most úgy is lesz egy csomó időm...

- Mert?- kíváncsiskodott.

- Mert a srácokkal fogok lakni- húztam mosolyra ajkaim, de a vége valahogy lebiggyedt. Látszott, hogy nem lelkesedek érte. A lány felnevetett, és magához ölelt.

- Nem vagy BBC, igaz?- kuncogott tovább. - Ne aggódj, nagyon jó fejek.

- Veszem észre...Amúgy hogy hívnak?

- JiHwan- mutatkozott be.

- Cho...Minnie- emlékeztem vissza a nevemre, amit Kwoonie adott nekem.

- Akkor te csak hívj engem GiGinek.

Felé nyújtottam egy halpogit, amit örömmel elfogadott, és együtt ettünk. Éreztem, hogy nagyon bírom ezt a lányt. Reméltem, hogy jóban leszünk.

- Az a fura- kezdtem bele. - Hogy fogalmam sem volt róla, hogy velük kell laknom. Tegnap este Minhyuk berontott hozzám, hogy jöjjek el velük valahova ma- illetve ő próbát mondott, na mindegy-, és otthagyott. Erre ma reggel mire kelek fel? Hét srác ül nálam a nappaliban! Illetve hat, mert a hetedik azzal van elfoglalva, hogy engem basztasson. Aztán most meg- sóhajtottam.

- Biztos te leszel az új koreográfus- mosolygott JiHwan.

Sok(k)

- Ez mindig ilyen?- puffogtam inkább csak magamnak. Alig értünk ki a ház elé, azt hittem elájulok. Ez most komoly?! Egy limuzin?!  Hát én ebbe be nem ülök! A nagy csodálkozásban megálltam, és tátott szájjal meredtem a fekete szépségre. Közben a többiek kuncogva megkerültek és beszálltak, én még mindig csak álltam.
- Gyere- mosolygott rám kedvesen az egyik srác. Az álmos.
- Oké...köszi, öhm...
- P.O. De inkább Jihoon- segített ki vigyorogva, és kinyitotta nekem az ajtót. Sóhajtva bevágódtam Kyung és Jaehyo közé.
- Jó lenne, ha megtanulnád a neveket, amíg odaérünk- gúnyolódott Zico.
- Én nem tudom te miért vagy híres- csattantam fel. - Még egy ilyen bunkó emberrel életemben nem találkoztam!- háborogtam. - Mindig csak az érdekel, hogy veled mi van! Bezzeg az én nevem egyikőtök sem tudja- morogtam.
Zico kissé megszeppenve ücsörgött a helyén, és döbbenten méregetett. Reméltem, hogy nem voltam túl durva...Kibámultam az ablakon, és a szám szélét kezdtem rágcsálni. Kissé kényelmetlenül éreztem magam, mert tudtam, hogy hét szempárból négy még minimum engem bámul.

- Khm...- törte meg a csendet UKwoon. - Mindjárt ott vagyunk.
- Hova is jöttünk tulajdon képpen?- kérdeztem.
Arra számítottam, hogy Jiho most le fog hurrogni, hogy már ezerszer elmondta, csak nem figyeltem, de meglepetésemre csöndben maradt. Meg se szólalt.
- Egy...interjúra.
- Aha...és ezért Én minek kellettem? Nem is értem ezt az egészet...Minhyuk beállít hozzám az éjszaka közepén, és elviszi a lakáskulcsom...de ennek mi értelme van?- néztem kérdőn az említettre.
- Hát..mondtam már, nem? Jól táncolsz- mosolygott kényszeredetten.
- Jó, és az interjúra miért hoztatok el?
- Mert utána hozzánk megyünk- vigyorgott Taeil. - Ott fogsz lakni egy darabig.
- Taeil!!! Kikotyogtad!!!- mérgelődött Jaehyo. - És még hogy ÉN vagyok pletykás!!! Pedig mondtuk, hogy ne mondd eeeeel!- nyafogott.
Én meg sem bírtam szólalni. Elképedten meredtem rájuk. Hogy MIT fogok csinálni?! Ez most komoly?! Ki van zárva! Én nem fogok velük lakni!
- T-tessék?- hebegtem. - Miért? Mi? Hogy? Mikor?
- Igen, velünk fogsz lakni- nézett Kwoonie mérgesen Taeilre. - Mert...aish, majd később megbeszéljük, de most megérkeztünk- állt meg a kocsi, mire mind kipattantak. Én kábán ültem a helyemen, képtelen voltam felfogni a dolgokat. Mit akarnak tőlem? Nem inkább kérdezzük úgy...ŐK mit akarnak tőlem? Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy a sofőr rázogatására figyeltem fel.
- Kisasszony! Az úrfik nem fognak örülni! Menjen csak!
- Öhm..köszönöm- eszméltem fel. Kikászálódtam a limóból, és szép komótosan elindultam a hatalmas épület felé. Azt se tudtam hol vagyok, nemhogy miért!!! Kétségbeesetten beléptem az ajtón, ahol azonnal megpillantottam a srácokat. Szerencsére senki nem volt rajtunk kívül az előtérben, de kintről jó hangos visítást lehetett hallani.
- Hol voltál?- pillantott meg Zico. - Oké...most szóltak, hogy van húsz percünk kezdésig. Addig...mutatkozzunk be egymásnak- vigyordott el.
Mivel még mindig “kissé” sokkos voltam, nem szóltam semmit csak bólogattam.
- Woo JiHo- hajolt meg illedelmesen. - Zico.
- Öhm...- kezdtem volna bele a nevembe, de elém ugrott egy másik.
- Pyo Jihoon, P.O- hajolt meg ő is.
- Park Kyung!
- Kim UKwoon!
- Lee Minhyuk!
- Lee Taeil!
- Naaaa, én akartam az első lenni! Ahn Jaehyo- biggyesztette a száját a srác.
- Na és te?- vigyorgott Minhyuk.

Hét fiú- egy gond

Borzalmas éjszakám volt. Egész éjjel forgolódtam, és próbáltam bebeszélni magamnak, hogy Minhyuk csak hülyéskedett. Kizárt, hogy ő valami hű de híres ember lenne! Nem úgy nézett ki...
Aztán négy óra fele végre elaludtam. De nem sokáig...
Egy kéz végigsimított az arcomon, kedvesen, lágyan. Mi a...? Álmodom? Megfordultam az ágyban, hátha csak álmodom. Ugyan már! Ez hülyeség...De amikor a kéz már másodszorra simított meg és kuncogást is hallottam, kipattant a szemem, és villám gyorsan ültem fel.
- Mi? Hol? Ki? Te meg mit keresel itt?!- förmedtem rá a vigyorgó Minhyukra. - Hogy jöttél be?!
- Tegnap elcsórtam a kulcsod- nevetett. - Gyere már, a többiek rád várnak.
- Hol? És kik?- értetlenkedtem.
- Lenn a nappaliban, és majd meglátod- állt fel, és kiment.
- Hülye- morogtam. Eszem ágában sem volt felkelni! A fejemre húztam a takarót, majd elvackoltam magam. Hagyjon engem békén a hülyeségeivel! Már éppen éreztem, hogy újra elalszom.
- Kelj már fel! El fogok késni!- rontott be a szobába valaki. Valaki, akinek borzalmasan ismerős hangja volt...Kikukucskáltam a paplan alól, de nem volt túl jó ötlet, ugyanis közvetlen közelről visszanézett.
- Jesszus- motyogtam. - Tarthatnál távolságot!- ültem fel. - TE mit keresel itt?!- háborogtam. - Kifelé! Sipirc!
- Nem hiszem el, hogy képtelen vagy végre megmozdulni! El fogunk késni miattad! Öltözz aztán megyünk- dirigált.
- Na te csak ne osszad nekem itt az észt!- puffogtam. - A saját lakásomban!
- Ami szép nagy- kukucskált be egy másik srác.
- Jaehyo, ne most- mordult rá a szőke, mire az említett eltűnt.
- Hányan vagytok máár?- nyafogtam. Kikászálódtam a takaró alól, és lebattyogtam a konyhába. Azt hittem elájulok. Hat srác üldögélt szétszórva a házban, a hetedik mögöttem jött le a lépcsőn. Úristen! És mind engem bámult!!!
- Mi van itt? Valami gyülekezőre készültök?- néztem végig a ruhájukon.
- Ja, és miattad késünk el!
- Zico, nyugodj már meg- mondta lezserül az egyik srác, aki a kanapén nyúlt el. Annyira idegesített, hogy nem tudom a nevüket!
Beslattyogtam a konyhába, és nekiálltam kávét főzni. Kitöltöttem magamnak egy pohárba az egészet, öntöttem rá tejet, és kész is volt.
- Taeiiiiiiiil, add ide azt a párnát plíz! Mindjárt elalszom...Jiho hyung, miért kellett olyan korán keltened?- nyafizott az egyik.
- Hogy időben odaérjünk, de tizenöt percünk maradt már csak...- puffogott a szőkeség.
Aha- gondoltam-, szóval ő Jiho. Vagy Zico. Vagy mittudomén ki. Mondjuk nem is érdekel...Komótosan kortyolgatni kezdtem a kávém, és a konyhapultnak támaszkodtam. Közben az asztalon lévő könyvemért nyúltam. Belemélyedtem az olvasásba teljesen.

- Te meg mit csinálsz?!- replikázott Zico. Kivette a kezemből a bögrét, és becsapta a könyvem.
- Hééé! Most lett volna a csók!- tiltakoztam.
- Nem érdekel a csók, menj már öltözni! Ne akard, hogy én öltöztesselek fel- fenyegetőzött, mire UKwoon- valamiért beugrott a neve- felnyerített a kanapén.
- Hyung, ha perverz kedvedben vagy elég ha szólsz, mi már itt sem vagyunk- jegyezte meg aki az előbb álmosnak mondta magát.
- Mi?!- csattantam fel. - Ki mondta neked, hogy én egyáltalán veletek megyek?- replikáztam ahogy a fürdő felé tolt. - Én egy szóval nem mondtam ilyet!
- Minhyuk- verte a falba a fejét Kyung. - Azt mondtad benne van!
- Jó, lehet hogy kicsit túloztam...de nemet sem mondott!- védekezett a srác.
- Eressz már el- toltam el Jiho-t. - Van lábam, tudok egyedül is mozogni- puffogtam. Elvonultam zuhanyozni, és felöltöztem. A kedvenc szerelésem vettem fel- egy szürke bővebb nadrágot, ami bokánál összeszűkül, egy zöld toppot és a kedvenc zöld cipőm. Hajamat lófarokba fogtam, és morogva a többiekre néztem.
- Mehetünk...
- Halleluja!- morgott Zico, és már rohant is előre.