Csúszás

- Melyikőtök JiHwan?- kérdezte végül, mire fellélegeztem.

- Én- jelentkezett barátnőm, és aláírta, amit kellett. Én közben ledobtam a táskámat az egyik fotelbe, előpakoltam a sminkeléshez szükséges felszerelést, és az aznapi beosztásra koncentráltam. Hm. Bigbang, LeeHi, Ailee- ők ketten együtt lesznek-, SNSD és nem utolsó sorban UKiss. Húzós napnak nézek elébe, állapítottam meg keseregve. Délután pedig táncpróba a fiúkkal. Szép. Egy hét alatt tanultunk komoly egy táncot.

Ha jobban belegondolok, akkor az életem már eleve olyan, mint egy film. Egy nagyon vacak film. Vagy fan-fiction is lehetne. És akkor a szőkeherceg összejön a főszereplő csajjal. Kész röhej. Szerencsére nálam ez a veszély nem áll fenn. Túl nyálas lenne. Évekkel ezelőtt talán még álmodoztam volna ilyesmiről, de az óta már eltelt némi idő. Eszem ágában sincs egy nem létező világban élni. Jó nekem a valóság is. A maga kegyetlenségével és brutalitásával együtt.

- Köszönöm- bólogatott GiGi a futárnak, aki a kezébe nyomott egy kicsi dobozkát, és unottan rágózva biccentett. Elment.

- Mit kaptál?- érdeklődtem felpillantva a papírból.

- Csak megjött az új szemhéjtus, amit rendeltem- lelkendezett. Gyorsan kibontotta a dobozt, és felnyitotta. – Hűűűű, ez gyönyörű!- sikkantotta.

- Muti- kértem el, és én is megnéztem. – Wow, ezek nagyon jó színek!- csodáltam meg. – Mi volt a szett neve?

- Smokey eyes- tolta elém a legújabb katalógust. – Szerintem te is választhatnál valamit- unszolt. – Egy csomó új termék van, és annyira jól néznek ki… Ez pedig álomszép! Tuti, hogy LeeHi-t ezzel kenem ma ki!

- Egyszerre lesznek Ailee-vel, ugye?- kérdeztem.

- Tudtommal igen bólintott aprót. – Valami női beszélgető show vagy valami ilyesmi. Műsorvezetők- vonta meg a vállát GiGi.

- Végre lesznek állandó munkásaink, nem lesz annyi idegen arc- ittam bele az út közben szerzett kólámba. – Bigbang-gel kezdünk?

- Aha.                                               

Alig mondtam ki, nyílt az ajtó, és beléptek a srácok. Mindig is az egyik kedvenceim közé tartoztak, imádtam a zenéjüket. Jól lehetett rá táncolni, a lassúbb, mélyebb érzelmekkel teliekre pedig bőgni. Jó párosítás, nem?

- Sziasztok-, mosolyogtunk rájuk JiHwannal egyszerre.

- Hali- integetett GD széles mosollyal az arcán, és felakasztotta a kabátját.

- Hello- vigyorgott Daesung is. SeungRi már rég a székben ücsörgött, T.O.P akkor jött be, Taeyang pedig telefonált. Ő csak integetett egyet.

- Kivel kezdünk?- tette fel a kérdést GiGi, mire SeungRi ravasz pillantást vetett rá. Barátnőm fülig vörösödve kuncogott, én pedig elfojtottam egy kisebb mosolyt. Mi lesz itt…? Úgy láttam, erősen szimpatizálnak egymással. Így én a másik székben helyet foglaló Top-hoz léptem.

- Cho-min- olvasta le a kis névtáblámat. – Cuki név- mosolygott.

- Köszi-, futólag rámosolyogtam, aztán már nyomtam is az alapozót a szivacskámra. – Szemeket becsukni- vezényeltem.

- Létezik az, hogy ínhüvelygyulladást kapjak ettől a melótól?- nyöszörögte JiHwan keservesen, mikor az SNSD-s lányok megköszönve a segítséget, távoztak. Már csak a UKiss maradt, hál’ istennek.

- Nem kizárt- rogytam le a fotelbe. – Mindjárt meghalok, annyira fáj a csuklóm- húztam a szám én is. – Azt hiszem, ketten tartani a frontot elég nehéz lesz- sóhajtottam. – Tuti, hogy a többiek felmondtak?

- Nem igazán… lejárt a szerződésük.

- Ahh… csodás. Mikor jönnek a fiúk?- pillantottam az órára.

- Hát- bizonytalanodott el GiGi. – Ugye ez a női akármi tart másfél órát, úgyhogy kb negyed óra múlva kéne megérkezniük.

- Csúcs. Addig pihenek.

JiHwan leült mellém a másik fotelbe, aztán csak néztünk ki a fejünkből. Annyira jó érzés, amikor csak ülsz, bámulod magad előtt a falat, bambulsz, és semmire sem gondolsz. Aki meg arra jár, azt hiszi, hogy te értelmes módon gondolkozol. Aha… Majdnem talált. Bár én azért a pár napi pihenésnek köszönhetően agyilag nem amortizálódtam annyira, sikerült megmozgatnom az agytekervényeimet. És mi más jutott volna eszembe? Természetesen. A válasz egyértelmű. Zico. Megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy ő csinálta a reggelit, és ő küldte e kocsit értem. Erre abból következtettem, hogy nem tudtam elolvasni a cetlit az asztalon. Összevetve a dalszöveggel. Hm. Passz.

Az agyam egyik része olvadozott, a másik- ez volt a reálisabb-, meg ráförmedt, hogy fogja be. Bárhogy is igyekeztem, nem tudtam dűlőre jutni a dologgal. Miért csinált volna nekem reggelit? Sokkal inkább reálisabb, hogy a többiek közül valaki. Jiho nem olyan, hogy hazajöjjön csak azért a barátnőjétől, hogy nekem (akit mellesleg utál) kedveskedjen. Ez is túl nyálasan hangzik. Rontaná a macsó imidzsét.

Sóhajtva megráztam a fejem. Nem. Ez sajnos nem így működik. Hiába álmodozom, azzal nem segítek. Tulajdonképpen nem fontos. Lényegtelen az egész. Inkább örüljek neki. Jobb, mint egy szívatás, amiben porig aláznak. Furcsa módon nekem sosem volt ilyenben részem. Én akármennyire is jól tanultam, jól néztem ki, viselkedtem, mindenki a nyakamon lógott. Igaz, passzív magatartást tanúsítottam mindenkivel szemben. Hűvös eleganciával jártam-keltem mindig is, és eszembe sem jutott, hogy kiröhögjek valakit, ha például leesett a lépcsőn. Nem én lettem volna. Sőt, még az olyanokat is elviseltem, akik tényleg az agyamra mentek. Na, igen. Ez voltam én. Ez vagyok én.

- Minnie- zökkentett ki a gondolkozásból GiGi.

- Hm?- fordítottam felé az arcom.

- Csak azt akartam kérdezni, hogy szerinted mikor jönnek a fiúk?

- Tessék? Mert?

JiHwan finoman az óra felé biccentett. Hihetetlen! Már háromnegyed óra eltelt?! Ajjajj, nem csúszhatunk, abból baj lesz…

- Banyek- szisszentem fel. – Ez nem jó. Mint az őrült, úgy kell majd sietnünk…

GiGi hátradöntötte a fejét, és halkan nyöszörgött egy sort. Hirtelen megcsörrent a mobilja, mire kérdőn odakapta a fejét. Felvont szemöldökkel, mosolyogva figyeltem, ahogy az SMS-t látva fülig vörösödik, és választ pötyög.

- SeungRi?- kérdeztem elfojtva a kuncogást.

- Ahaaaaa…   

Vigyorogva hunytam le ismét a szemem. Mikor jönnek már a fiúk?

Hamarosan választ kaptam a kérdésemre. Még késtek negyed órát-, vagyis összesen késtek egyet-, így maradt fél óránk. FÉL! Fél óra alatt fellépő sminket csinálni nekik, kegyetlen meló.

- Sajnáljuk, annyira sajnáljunk- mentegetőzött Eli, miközben sietve lenyomtam a székbe, és munkához láttam.

- Semmi baj, csukd be a szemed- vontam össze kissé, és mint az őrült, úgy kezdtem el a sminkjét.

- Késett a kocsi… ráadásul balhé volt a sofőrrel is, mert ivott- jegyezte meg Kevin tovább mentegetve magukat.

- Tényleg semmi baj, nem a ti hibátok. Nem ígérjük, hogy ennyi idő alatt csodát tudunk tenni, de igyekszünk- magyarázta JiHwan sietve.

Magamban persze majdnem felrobbantam, annyira mérges voltam. Nem, nem a fiúkra, elvégre nem az ő hibájukból csúsztunk meg ennyire. Hanem a sofőrt bírtam volna megfojtani. Idióta! Megőrült?! Részegen beül a volán mögé, amikor ilyen munkája van?! Illetve már csak volt, remélem. Barom állat.

Éppen sürgettem Eli-t, hogy küldje már KiSeop-ot, mikor valaki szólított. Döbbenten kaptam fel a fejem, de sehol senki. Biztosan csak hallucináltam.

- Cho-min!

- Mi van már?! Ó- tátottam el a szám.

Megállt a szivacs a kezemben, annyira megdöbbentem. Az alanyom kíváncsian pillantott rám, majd a döbbenetemet látva hátrafordult a székből.

Igen. Igen, tényleg Ő az. Biztos? Nem álmodom? De. Lehet. Biztosan csak elaludtam a székben, és ez vacak, bugyuta álom, amiben minden azért történik, hogy megborzongjak, ha felébredek. Észrevétlenül magamba csíptem egy jó erőset. Ennek eredményeképp csak annyit sikerült elérnem, hogy felszisszentem a fájdalomtól.