Movie's over~!

- Edd meg!
- Nem!
- Edd már meg!- próbálta meg a kanalat a számba nyomni, de konokul összepréseltem az ajkaim, és elfordítottam a fejem. Mint egy kisgyerek.
- Cho-min, ne szórakozz már velem, kérlek! Edd meg! Ez csak leves- próbálkozott, de nem jött be. A fejemre húztam a takarót, és eltűntem alatta. - Valami baj van?- simogatta meg a hátam.
- Nem- válaszoltam.
- Persze…
- Aj, Jihoon, nagyon aranyos vagy, hogy így próbálkozol, de nincs semmi. Szarul vagyok, ennyi.

Ez volt a második napom itthon, és már nagyon besokalltam. Tegnap Jaehyo maradt velem itthon, ma P.O, de lássuk be, egyikük sem az a házi tündér. Jaehyo még főzni sem tudott, az orromon jött vissza a levese, amit csinált.
És az még hagyján, hogy hat fiú próbált meg felvidítani és gyógyítani- a hetediket levegőnek néztem-, de alig bírtam felállni, annyira fájt a fejem, az orrom megállás nélkül ömlött, állandóan tüsszögtem és köhögtem. Lázam is szinte egész nap volt, néha le sem lehetett vinni. Alaposan megfáztam.
- Minnie. Mióta JiHo hyung hazahozott kocsival, azóta ilyen vagy. Történt valami?- kérdezte.
Először elgondolkoztam. Történt valami? Az égvilágon semmi.
- Nem- közöltem fagyosan. - Semmi sem történt- tüsszentettem egy hatalmasat, és kifújtam az orrom, ami már tiszta seb volt.
Jihoon felsóhajtott, és lehúzta a fejemről a takarót. Kérlelően nézett a szemeimbe, majd hirtelen magához ölelt. Annyira meglepődtem, hogy nem tudtam mozdulni sem. Lassan átfontam a derekát én is a karjaimmal, és az arcom a vállába fúrtam. A könnyeim akaratlanul is eleredtek, de igyekeztem elrejteni őket.
- Nekem elmondhatod, ugye tudod?
- Igen- nyeltem egy nagyot. Újabb zsepit szereztem, megtöröltem a szemem és trombitáltam egy hatalmasat. - Köszönöm- mosolyogtam P.O-ra, és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára, mire elvörösödött.
Lassan felnyitottam a szemem.
Ez történt tegnap. Csak bámultam a felső ágy alját, és intenzíven duzzogtam. Nem hiszem el! Képesek voltak itthon hagyni nekem ezt a seggfejet!
JiHo egész nap csak ült a dolgozóban, írta a dalszövegeket, néha rám nézett, de nem különösebben törte magát, hogy segítsen, ha bajom van. Így hát egyedül próbáltam meglenni.

- Jól vagy?- kukucskált be a szobába Zico, és az ajtókeretnek támaszkodott. Hurrá! X óra óta először!
- Mintha érdekelne- forgattam a szemeimet és megköszörültem a torkom. Kimásztam az ágyból. Brrr, milyen hideg van! A fogaim összekoccantak. Remegve indultam ki a konyhába egy lázcsillapítóért. Éppen a kitöltöttem magamnak egy pohár teát, amikor két kar kígyózott körbe a derekamon, és valaki lágyan magához szorított.
- Feküdj vissza, kérlek- súgta halkan a fülembe, mire megborzongtam. - És igen is érdekel, hogy mi van veled!
- Persze-, morogtam rekedten, de nem fordultam meg.
- Nem fog lemenni a lázad ettől az izétől. Menj, feküdj vissza, majd megoldjuk.
- Hirtelen mitől lettél ilyen segítőkész?- húztam fel az orrom.
- Eddig is az voltam, csak nem vetted észre- nevetett fel halkan, és finoman visszalökdösött az ágyam felé. Illetve a saját ágya felé. Nyakig betakart, és leült mellém.
- Utállak, remélem, tudod- suttogtam halkan, és végig a szemébe néztem.
- Igen, rájöttem. Ha már ennyire utálsz… meghallgatod az egyik dalom?- nézett rám hatalmas kiskutya szemekkel.

Kérem. Lehet ennek az arcnak nemet mondani? Bármennyire is utáltam, csak elfintorodtam, és megadóan bólintottam egyet. Angyali mosollyal jutalmazott.

- Nem kell kotta?- kérdeztem, mikor már egy perce nem szólaltunk meg.

- Minek? Én írtam- vonta meg a vállát, és megköszörülte a torkát. Kíváncsian elhelyezkedtem a párnán. Vajon mit fog énekelni?

Movies over yeonghwaneun kkeutnasseoyo
Muni yeolligo geudaero magi naerineyo
Bye bye good bye bye
Dont make it bad oh girl jebal tteonaga jwoyo
Kkum gatdeon iyaiyaiyaiyaiyagi
Yeogikkajiga inyeonui kkeuchiya its over
Uh uh its over uh a~!