Dirty Dancing

- Fogd be- vágtuk rá egyszerre Zicoval, és egymásra pillantottunk. – Majd jövök- álltam lábujjhegyre, nyomtam egy puszit az arcára, és kisiettem az ajtón. Az orra előtt csuktam be.

Igazság szerint muszáj volt megszabadulnom tőle egy kis időre. Szükségem volt egyedüllétre, hogy emészthessem a történteket. Hiszen annyira… hirtelen történt minden! Annyira gyorsan jöttünk össze, és annyira gyors volt a tempó, hogy elbizonytalanodtam. Csak nehogy múló kaland legyek…

Éreztem, ahogy a hátamon végigcsorog a víz. A tükörben is láttam, hogy a bőröm csillog, arcom kipirosodott az erőfeszítéstől, ahogy újra meg újra próbálkoztam. Sehogyan sem akart összejönni az a lépés, ami elmondhatatlanul bosszantott. Meg kell csinálnom! Meg tudom csinálni!

A zene folyamatosan változott, de az ütemre mindig kijött a mozdulat, ezért megállás nélkül folytattam. Kilépés, jobbra, csípővel, fordul, ellök, hátra, leguggol, és… break… A francba! A csuklóm nem bírta a hirtelen terhelést, ezért egy reccsenéssel felmondta a szolgálatot. Fájdalmasan sziszegve kaptam oda a másik kezemmel, és masszírozni kezdtem a sajgó részt. Áú… Remélem nem törött el… Megpróbáltam mozgatni. Fájt ugyan, de sikeresen körözgettem vele, szóval minden bizonnyal csak megroppant. Csúcs. Akkor újra.

Nem is tudom hányadszorra próbáltam újra, amikor az egyik fordulásnál megláttam a tükörben, hogy nyitva van az ajtó. Vajon én hagytam nyitva? Vagy valaki bejött?

Tovább folytattam a mozdulatsort, és megint következett a földön pörgős rész. Ezúttal csak azért is megcsinálom! Jobbra-balra tekertem a csípőm, közben végig tartottam magam a karommal, majd ellöktem magam a földtől, és miközben a lábaim száznyolcvan fokos fordulatot írtak le a levegőben, tapsoltam egyet. Visszaérkezve a tenyeremmel tompítottam a padlóval való találkozást, megint tekergettem egy kicsit a csípőm. A mozdulatsor végén határozott lendüléssel értem földet- a talpamon. Elégedett mosollyal nyugtáztam a sikert.

- Wow.

- Te jó ég!- kaptam a szívemhez rémülten, miközben villámgyorsan megfordultam. – Megijesztettél!

- Ne haragudj- mosolygott bűnbánóan. – Eszméletlen volt.

- Kösz- próbáltam csillapítani a szívem őrült zakatolását, és a palackomért nyúltam. Úgy vedeltem a vizet, mintha napok óta nem ittam volna. Egy hajtással kiittam a kis félliteresből minden kortyot. Zihálva túrtam a hajamba. Az izzadtságtól teljesen a fejemre tapadt. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy ennyire csapzottan nézek ki, igazán szívesen elmentem volna zuhanyozni, de…

- Mit keresel itt?- támaszkodtam a korlátnak. Olyan messzire húzódtam tőle, amennyire csak lehetett.

- Csak…- vett egy mély levegőt, majd bizonytalanul folytatta. – Zavarlak?

- Dehogyis- ráztam meg a fejem.

- Szóval csak már bő négy órája leléptél otthonról…- harapta be az ajkát.

- Vagyis kételkedtél, hogy itt vagyok- húztam össze a szemem, és elfojtottam egy apró mosolyt.

- Hát…- krákogta Jiho zavartan. Az arcán megjelent két hatalmas pírfolt, amitől olvadozni kezdtem. Annyira édesen állt ott, és vakargatta a tarkóját! Azt hittem, megeszem.

Hangosan felnevettem.

- Igazán nem kell félned ilyesmitől- vigyorogtam megállás nélkül. – Nem vagyok az a félrelépős típus- kuncogtam tovább.

- Jó, oké, felfogtam- duzzogott aranyosan. Ledobta magáról a kabátját, és közelebb lépett hozzám.

Legszívesebben rákiabáltam volna, hogy menjen innen, ne ölelgessen, mert tiszta víz vagyok, de látszólag egyáltalán nem érdekelte. Én viszont szörnyen kínosan éreztem magam, mikor átölelte a derekam, és magához húzott. Lesütöttem a szemem. Magamon éreztem Zico pillantását, és szerintem tisztában volt vele, hogy zavarban vagyok, mert megkérdezte.

- Valami baj van?

- Öhömköhömm- néztem rá ferdén. – Konkrétan ragadok az izzadságtól, azon kívül semmi bajom- húztam el a szám.

- Szerintem így sokkal dögösebb vagy- vigyorgott kajánul.

Már levegőt is vettem, és felkészültem egy igazán frappáns visszavágásra, amikor belém fojtotta a szót egy csókkal. Igen szenvedélyes csók volt, hozzáteszem. Majdnem ledöntött a lábamról, úgy kellett megkapaszkodnom a nyakában.

- Hé!- mormoltam a szájába. – Ennyire azért nem nézek ki jól csapzottan- kuncogtam.

- Lennél a helyemben, tudnád milyen érzés- nyitotta ki a szemeit, és szélesen mosolygott. – Táncolsz velem is kicsit? Utána este kapsz tejszínhabos epret jutalmul, mert ma annyit dolgoztál- nézett rám hatalmas boci szemekkel.

Lelki szemeim előtt megjelent egy hatalmas tár piros eper, a tetején tejszínhabbal, aminek persze nem lehetett ellenállni. És azokat a szemeket is be kellene tiltani. Csalás!