"Idióták vagytok, remélem tudjátok!"

- Húzzad már ki magad!

- De miért? Jó ez így!

- Nem igaz, húzd ki magad! Púpos vagy!

- Persze, jó, hogy rögtön nem azt vágod a fejemhez, hogy én vagyok Quasimodo!

- Már mehetsz is Notre Dame-ba! Gyerünk, húzd ki magad!

Jiho kelletlenül kiegyenesítette a hátát, én pedig elégedetten bólintottam. Haha! Itt még az én szavam érvényes! A magnó még mindig szólt, csak én ráparancsoltam a fiúkra, hogy maradjanak egy adott helyzetben. Akrobatikán mi is azt tanultuk, hogy ha egy pillanatban meg tudod magad tartani, az rengeteget segít a tartásodon. Pont a No mercy!-t választottam gyakorlásnak. A koreográfiát már régen megtanultam, így rémesen egyszerű volt velük átvenni. Az egyetlen problémát a „mellkast ki, hasat be!” jelentette. Olyan görbék voltak, hogy rossz volt nézni!

- Hyung, tévedtél, ha azt hitted, kivételezik veled- nyöszörögte P.O.

- Pedig el bírtam volna viselni- dörmögte a nem létező bajsza alatt Zico.

- Sokáig kell még így maradnunk?- nyöszörögte Taeil fájdalmasan.

- Igen. Kitűnően fejleszti az izmokat- válaszoltam derűsen. Odaszökkentem a magnóhoz, és visszatekertem a zenét. Amikor megint megszólalt a sípszó, mind megkönnyebbülten felsóhajtottak. Örültek, hogy végre nem kell idétlen pózba merevedve álldogálniuk.

Edzés után szinte azonnal elrohantam a zuhanyzóba. Szakadt rólam a víz! Izzadtan mégsem ülhetek be a limuzinba a srácok közé… Hülyén nézne ki. Egyrészt. Másrészt pedig most, hogy van egy fiú az életemben, jó lenne odafigyelni néhány alapszabályra. Ilyenkor persze mindenki rögtön azzal jön, hogy nem, mert a pasid annak szeret, aki vagy, meg blabla. Ez kérem BAROMSÁG. Melyik hímneműnek van gusztusa egy igénytelen, esetleg trampli nőhöz? Jó, a kettő ugyan az, de mindegy. A lényeg, hogy zuhanyoztam. Felfrissülve, rózsa és szőlő keverékének illatát árasztva magamból bújtam bele a farmeromba és a pólómba, a pulóvert a derekamra kötöttem. A hajamat igazgatva léptem ki az öltözőből, ahol a srácok már mind engem vártak. Éppen nagyon röhögtek valamin. Jiho egyből felpattant, mikor meglátott.

- Fiúk, mondani szeretnék valamit- köszörülte meg a torkát zavartan.

- Tényleg?- nézett hatalmas szemekkel Jaehyo. – És miiiit? Veszünk egy kiscicát?

- Ne játsszad már a buzit, tök gáz- röhögte ki Kyung, és egy hatalmasat csapott barátja hátára. Taeil eldőlt a földön. Lábával a levegőben kalimpálva nevetett. Már a látványtól elmosolyodtam.

- Ne csináljátok már, ez fontos- próbálkozott Zico, de máskor oly’ nagy tekintélye most valahogy nem működött.

- Be lehet fogni- ásítottam unottan. Még csak fel sem emeltem a hangom, mégis mindenki elnémult.

- Köszi-, mosolygott a leader, és ismét megköszörülte a torkát. – Szóval…- kérdőn néztem rá én is. Igazán érdekelt, hogy hogyan akarja tálalni a dolgot. Arra tippeltem volna, hogy lazán annyit közöl, hogy járunk, aztán kész. Esetleg jelentőségteljesen pillant rám. Vagy valami ilyesmi. Ehelyett egész egyszerűen odahajolt hozzám, és megcsókolt.

Annyira váratlanul ért az egész mozdulat, a közelsége, hogy kissé hátrébb hőköltem a meglepetéstől. Persze nem szakítottam meg a szájra puszit- az azért túlzás lett volna, kettő, olyan puhák voltak az ajkai!-, hanem készségesen viszonoztam. Jiho elmosolyodott a reakciómon, mire felpattant a szemem, és egyből elöntötte a pír az arcomat. Ej, ideje lesz levetkőznöm lányos zavaromat, nem leszünk így jóban!

Vigyorogva húzódott el tőlem, és átölelte a derekamat. Én csak lehajtottam a fejem. Kínomban az egyik tincsemet kezdtem el tekergetni, és vártam a többiek reakcióját. Végül mikor már annyira nagy volt a csend, hogy kezdett zavaróvá válni, felnéztem.

Mind a hatan elkerekedett szemekkel, tátott szájjal bámultak minket. UKwoon kezében megállt a joghurtos kanál, ami azért elég nagy szó. Taeil ocsúdott fel elsőként. Bátorítóan rám kacsintott, aztán felmutatta a hüvelykujját. Minhyuk pislogott kettőt-, gondolom megbizonyosodott róla, hogy nem, nem álmodik, valóság, amit lát, blabla-, aztán ő is elmosolyodott. A többiek nagyjából ugyan így reagáltak, kivéve Jihoont. Ő csak nézett minket, de a szeme sarkában bujkáló nevetőráncok elárulták, hogy kitűnően szórakozik. Tétován küldtem neki egy mosolyt, mire meglepett egy háromszor olyan szélessel.

- Idióták vagytok, remélem, tudjátok- törölte meg a szemét Kyung.

- Már hallottam ezt a szót egyszer-kétszer- csóválta a fejét Zico. Állát a vállamra támasztotta, és beleszuszogott a nyakamba, mire kirázott a hideg.

- Naaa! Ez csikiz! Fejezd be- húzódtam odébb kuncogva. 

JiHo megvonta a vállát, és megkönnyebbülten felsóhajtott.

- De most komolyan. A vak is látta, hogy ez lesz belőle- csóválta a fejét UKwoon olyan „én megmondtam előre” stílusban.

- Persze. Te utólag mindig megmondod, hogy láttad- intette le Taeil.

- De igenis ez most komoly!- fortyant fel Kwoonie. – Csak rájuk kellett nézni! Kyung, nem te mondtad a fellépés után, hogy Jiho megbolondult?

- Én ilyet egy szóval nem említettem- vonogatta a vállát a kérdezett. – Azt mondtam, hogy az egész utat hazafele végigmorogta a bajsza alatt, és szidta a nőket.

- Hát ez igazán kedves- röhögtem fel. – A nők a hibásak, hogy nem látod, ami az orrod előtt van?- vontam fel a szemöldököm.

- Nem a nők. Csak egy bizonyos személy- rántott vállat szórakozottan.

- Persze, még ezt is rám kened ám!- háborogtam, és duzzogva nyúltam a kabátomért. A srácok megpróbálták elfojtani a röhögésüket. Elég szerencsétlenül néztek ki így. Némelyikük feje lilult (pl. Jaehyo, Minhyuk és Kyung), Jihoon a markába röhögött, UKwoon köhögésnek álcázta, Taeil pedig nyíltan felnyerített. Én pedig összepréseltem a szám, és sértetten indultam kifelé. Már kinyitottam az ajtót, amikor Zico elkapott, és hátulról átölelt.

- Ne sértődj már meg mindenen- nevetett halkan a fülembe.

- De igen. Megsértődöm- morogtam. – Még hogy a nők! Ennyi erővel akkor már pasik- fújtattam.

Jiho csak kuncogott, majd maga felé fordított. Éppen megcsókolt volna…