Kasszasiker~

- Hm. Hát- JiHo tanácstalanul vakarta a tarkóját. – Jól?

- Vagyis sehogy.

- Hé! Ezt nem mondtam…

- Majd segítek- mosolyodtam el. – Bár, amennyire én értek a zenéhez…

Zico felnevetett, és közelebb hajolt hozzám egy csókra. Óvatosan lábujjhegyre emelkedtem. Hagytam, hogy puha ajkai megérintsék az enyémeket. Mindketten elmosolyodtunk. Nem tudom, ő mire gondolt, de nekem a ma délután jutott eszembe. Felnyitottam a szemem, és rámosolyogtam.

- Legközelebb te fogsz beszélni. És majd én is csak hümmögök meg bólogatok. Érezd már te is azt egy kicsit, hogy untatsz- vigyorogtam.

- Te sosem untatsz. Na jó, csak néha.

- Kösz- húztam el a szám.

- Tudod, hogy vicc volt.

- Tudnom kéne?

- Igen.

Sóhajtva elhúzódtam tőle, és kikönyököltem az ablakon. Megint. Fejben tényleg a táncokat próbáltam összerakni, de annyi minden emésztett belülről, hogy képtelen voltam egy konkrét dologra fókuszálni az agyam. Szét akart repedni az egész. Halál!

- Jó, úgysem fogod elmondani. Jössz aludni?

- Később. De te nyugodtan menj csak.

- Oké- fújta ki a levegőt, és nyomott egy puszit az orromra. – Aludj jól.

- Te is.

Aznap este hosszasan bámultam a csillagokat és az eget. Kisebb koromban is órákat tudtam eltölteni az ablakban, tini koromban pedig rendszeresen ültem ki az ablakpárkányomra, és figyeltem az éjszakát. Szerettem a sötétet. Volt benne valami megmagyarázhatatlanul megnyugtató és békés. Ugyan akkor gonosz is volt. Számomra a rejtőzködést jelentette. Elbújhattam benne, akármikor, amikor csak szükségét éreztem.

Elmosolyodtam. Úgy gondoltam, hogy egy kicsit belenézek a dalszövegekbe. Kíváncsi voltam rájuk nagyon. Lábujjhegyen lopakodtam a dolgozóba, nem is kapcsoltam villanyt. A kisasztalon álló lámpát gyújtottam csak meg. Elborzasztott a rendetlenség, amit találtam, ráadásul majdnem hasra estem néhány szétdobált súlyzóban (?). Tudtam, hogy JiHo szokott súlyzózni, általában minden reggelét azzal kezdte, de miért nem lehet felrakni a polcra? Áh, férfiak. A frász se érti őket.

Valahogyan végül csak elbotladoztam az íróasztalig, és leültem a székbe. Az asztal ki sem látszott a rengeteg papír és dosszié alól. Mindenhol firkák, szövegek, címek és nevek. Kíváncsian emeltem fel egy füzetet, és beleolvastam. Hoppá! Úgy tűnik, megtaláltam valamit, amit nem kellett volna.

Az egyik lap tele volt firkálva a nevemmel, és mindenféle szócskával, amit nem tudtam kibogarászni. A következő oldalon pedig…

Elkerekedett szemmel bámultam a füzetlapot. Minden, amit aznap mondtam, le volt írva. A kedvenc színemtől elkezdve a kedvenc filmemig minden. Megjegyzésben is rengeteg dolgot találtam. Komolyan, mint valami bérgyilkos… és mintha én lennék a kiszemelt áldozat. Elmosolyodtam. Ezek szerint mégiscsak figyelt rám. Szórakozottan felkaptam egy tollat a sok közül, és a lap aljára írtam a véleményemet. Mosolyogva hajtottam be a noteszt, majd tovább kutakodtam. Nagy nehezen megtaláltam azt a dossziét, amiben a comebackre szánt számok voltak. A címkén hatalmas nyomtatott betűkkel állt:

BLOCKBUSTER

Kasszasiker… Grrr. Találó. Ahogy a kottákat nézegettem és a szavakat próbáltam kibogarászni, szanaszét szaladtak a gondolataim. Annyira jó volt az egész, annyira összeállt! A szövegek tükrözték a srácok stílusát, és szerzőjük gondolatait. Elmosolyodtam. Megtaláltam a Nillili Mambo-t.

- Te mit csinálsz?

Kómás, álmos hang, kócos fej. Halkan felnevettem.

- Kíváncsi voltam- emelkedtem fel az asztaltól, és átszökkentem a súlyzók fölött. Illetve csak szerettem volna. Nagyon királyul megbotlottam, és meteorként zuhantam JiHo-ra. Álmosan nem voltak valami jók a reflexei, mert nem kapott el, hanem hatalmas döndüléssel értünk földet.

- Áú- nyöszörögte.

- Bocsi- vihogtam. – Jól vagy?

- Á, leszámítva két bordatörést, egész tűrhető- mosolygott rám.

- Akkor jó.

- És? Hogy tetszettek a dalok?- kulcsolta át a derekam.

- Egész jók. Bár, a megfigyeléseid jobbak- haraptam be az ajkam, hogy ne nevessek fel.

- Mi? Milyen megfigyelés?- nyomott el egy hatalmas ásítást.

- Na jó, majd reggel megbeszéljük, nyomás az ágy, mindjárt elalszol- másztam le róla, és a kezem nyújtottam, hogy felhúzzam. Nem ellenkezett. Betoloncoltam a szobába, ahol gyakorlatilag azonnal eldőlt az ágyon. A következő pillanatban ár aludt. Mosolyogva, dobogó szívvel néztem rá. Tökéletes. A legtökéletesebb ember, akit valaha láttam. Na jó, ez így szörnyen nyálasan hangzik, mintha egy tini lány beszélt volna élete első pasijáról… Inkább befogom.

Gyorsan lezuhanyoztam, majd bemásztam Zico mellé a takaró alá. Egy pillanatra megébredt, és magához húzott, de utána vissza is aludt. Hosszú percekig csak az arcát néztem, pedig nekem is kezdtek elnehezülni a szemeim. Néztem telt ajkait, kisimult arcát és hosszú szempilláit. Halkan felkuncogtam.

- Szeretlek, te őrült- fúrtam a fejem a mellkasába.

- Kelj fel!

- Neeeeeeeeeheeeeeeem. Hagyjál békén!

- Kelj fel!

- Kuss legyen!

- Kelj már fel!

- Hallod, keljél már fel, meghalok, ha ma sem aludhatok!

Nagyjából ilyesmi párbeszéd játszódott le reggel a szobában. Én már futóruhában, frissen toporzékoltam UKwoon ágya mellett, aki az istenért sem volt hajlandó megmozdulni.

- Ne akard, hogy más módszerekhez folyamodjak!- fenyegetőztem.

- Na persze- horkantotta. – És mit csinálsz? Leöntesz?- gúnyolódott.

Összepréseltem a szám. Megállj! Minden erőmet összeszedve megemeltem a derekát, és nyögve ugyan, de lerángattam az ágyból. A szemei elkerekedtek. Döbbenten bámult rám.

- Nehogy… megszólalj- szenvedtem, és ledobtam a földre. – Ahhh- lihegtem. – Rohadt nehéz vagy!- nyöszörögtem.

- Te… te… fölemeltél- hüledezett.

- Mondtam már, hogy ideges leszek, ha nem maradtok csöndben?- morogta Taeil az ágyból. – Kwoonie húzzál futni, és csönd!

Táncos lábú lakótársam szó nélkül készült össze. Amíg ő a fürdőben öltözködött, én leültem Zico ágya szélére. Fél szemével nézett rám.

- Csak érteném, hogy hogyan bírsz ilyenkor felkelni- mosolyodott el. Amikor mosolygott, a szeme sarkában összefutottak a nevetőráncok. Imádtam.

- Csak tudnám, hogy bírsz ilyenkor aludni- nyújtottam nyelvet. – Nemsokára jövök- nyomtam puszit a szájára. És még egyet. És még egyet… Aztán egy utolsót… Egy legeslegutolsót…

- Ezt is lehet ám halkabban- mordult fel Jihoon valahonnan három párna alól. – Fúúúj, kiráz tőle a hideg- fintorgott. 

Jihoval egyszerre nevettük el magunkat.

- Kíváncsi vagyok akkor is ez lesz e a véleményed, ha majd veled smárolnak- vigyorgott a leader.

- Soha. Még ha Cho-min csókolna meg, akkor is tuti, hogy…

- Inkább nem akarom tudni, mi lenne akkor- ráztam a fejem. És mivel időközben Kwoonie elkészült, el is indultunk.